A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulás után

360 ZÁDOR TIBOR A bejelentés mindenkit meglepett. Rögtön pódiumra állították és bemutatták az új karmestert Szalatsy István személyében, aki a Zeneművészeti Főiskola karnagyképző főtanszakán végzős hallgató volt. Az új karmester nagy igyekezettel fogott hozzá munkájához, amelyet igényesség, precizitás jellemzett, de arra képtelen volt, hogy lelkes tanulnivágyást, igyekezetet öntsön a zenészekbe. A hangversenyek egy ideig még sikeresek voltak, azonban 1952 tavaszán már olyan sok gátló körülmény jelentkezett, amely nemcsak a zenekar, de az egész Művész Együttes munkájának hanyatlását eredményezte. Pedig Szalatsy karnagy a magasabb zenei igényeket igyekezett kielégíteni, amikor az 1952. április 5-i hangversenyre Raina Manolova bolgár hegedűművésznőt hozta le a Vasgyárba, aki Glazunov: Hegedűversenyét játszotta zenekari kísérettel. Műsor: Bizet: L' Arlesienne szvit. 2. Glazunov: Hegedűverseny. 3. Kodály: Háry János szvit. 4. Weber: Oberon, nyitány. Nehéz volt rendszerességet követelni akkor, amikor az együttes vezetésében olyan jelenségek mutatkoztak, amelyek az együttes jó munkáját fékezték. A vezetés alatt a Diósgyőrvasgyári Ének-, Zene- és Táncegyüttes vezetőségét kell érteni, mert a zenekar a Diósgyőri Vasas „Jószerencse" Kultúr- és Sport Egyesület szakosztályainak átcsoportosítása után az újonnan alakított, fent említett együttesnek lett a zeneszakosztálya. Az együttes vezetősége bérleti hangversenysorozatot hirdetett, de már a harmadikat nem tartották meg. A meghívók, plakátok az utolsó napon mentek ki, a miskolci bérlőket Űjdiósgyőrben akarták kielégíteni, ami visszatetszést keltett. A próbákat egész télen fűtetlen, hideg teremben tartották meg, de fagyos ujjakkal nem lehet játszani. A vezetőség a rendezvények időpontját nem egyeztette s a zenekari rendezvények többször elmaradtak. A zenekar munkája egyre vontatottabban haladt. Egy-egy hangverseny megtartása komoly problémát okozott, mert a zenészek együtt tartása mindig nehezebbé vált. Ekkor ismét az a kívánság hangzott el, hogy a zenekar társadalmi munkában tevékenykedjék. Amikor pedig a zenészek díjazáshoz szükséges keretet megszüntették, akkor 1952 júliusában Szalatsy István lemondott karnagyi állásáról. Más karmestert nem kapott a zenekar, egy ideig Vancsó Dezső karmesterhelyettes kísérelte meg a zenekar együtt tartását, de a felbomlást nem tudta megakadályozni. A próbákról egyre több zenész hiányzott, szólamok estek ki, a próbák értelmüket vesztették, míg végül 1952 nyarán a zenekar működése végleg megszűnt. Ezzel befejeződött a zenekar történetének legvirágzóbb szakasza, amelynek során a felszabadulástól 161 hangversenyt adott. A ZENEKAR ÉLETRE KELTÉSE A Diósgyőrvasgyári Ének-, Zene- és Táncegyüttes 1953 szeptemberében megtartott választmányi ülésén a tagok új tisztikart választottak meg. Az új vezetőség nagy akarattal fogott hozzá munkájához, és egyik legfőbb feladatául a szimfonikus zenekar újbóli megszervezését tűzte ki. Nyitray László elnök és Kováts György főtitkár a zenekar volt tagjait értekezletre