A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulás után

A DIÓSGYÖRVASGYÁRI ZENEKAR TÖRTÉNETE A FELSZABADULÁS UTÁN hívták össze, amelyen arra kérték a zenekar tagjait, hogy lássanak újból a munkához és kövessenek el mindent, hogy a zenekar mielőbb együtt legyen. A karmesteri teendők ellátására ismét dr. Bánhegyi Lászlót kérték fel. Az elnökségnek még sok akadályt kellett legyőznie, amikor végül a zenészek az 1953. október 30-i értekezleten kivétel nélkül kijelentették, hogy vállalják a munkát és megkezdik a próbákat.

30 Közel másfél évi szünetelés után a szimfonikus zenekar újból megalakult. A sikeresen lefolytatott tárgyalások eredményeképpen nem 24 főnyi, hanem a régi, nagylétszámú zenekar gyűlhetett ismét össze. Időközben azonban több kiváló erő a színházi vagy a városi zenekarnál vállalt állást, akiknek pótlásáról mielőbb gondoskodni kellett. Ez elég nehezen ment és több szólamnál csak szükségmegoldást találtak. Ez volt az oka annak, hogy ebben az évben a zenekar önálló hangverseny megtartására nem vállalkozott. Az új évtől kezdve ismét havonta adott hangversenyeket, amelyeken több alkalommal vendégművészeket szerepeltettek. A zenekar a Művészeti együttes, 1954. június 26-i bemutató előadásán már nem kisebb feladatra mint Csajkovszkij: 1812 c. műve és Járdányi: Borsodi rapszódia c, erre az alkalomra szerzett művének bemutatására vállalkozott. A műsor sikerét 20. kép. A zenekar által nyert Beethoven szobor