A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulás után

340 ZÁDOR TIBOR Kerner Antal vezérigazgató-helyettes mondott beszedett, aki hangoztatta, hogy a munkásmozgalom a múltban a dolgozók életszínvonalának emelését nemcsak gazdasági síkon a szakszervezetek és szövetkezetek kiépítésével munkálta, hanem fontos feladatának tekintette műveltségének gyarapítását, művészi érzékének fejlesztését is. A dalárdák mellett ennek a zenekarnak köszönhető, hogy a vasgyári munkásságnak fejlett zenekultúrája van. A zenekar ma is odadó lelkesedéssel akarja szolgálni a dolgozók kulturális téren való fejlődését és a munkástömegeket a komoly zene gyönyörűséges világába akarja vezetni. 6. kép. Kerner Antal Gránát József, a miskolci zeneiskola későbbi igazgatója, a hangversenyről írt bírálatában megemlíti, hogy: ,,a kissé hosszúra nyúlt műsorban Offenbach, Liszt, Mascagni, Strauss és Gounod ismert és közkedvelt művei mellett egy pár oda nem kívánkozó számot is, hallottunk. A hangsúly az előadásban, a kidolgozásban az előbbinél domborodott ki. A zenekar játéka igazolta régi jó hírnevét, még öregbítette azzal, hogy nemcsak rutinnal — kottafejeket — játszott, de szívvel és lelkesedéssel muzsikált.

10 Két nap múlva, szeptember 13-án a zenekar a szeptember 1-i, vasgyári hangversenyének a műsorát megismételte Diósgyőrött. Ezzel kapcsolatban a Felvidéki Népszava a következőkép írta: „A feladat, amit a Vasgyár a valóban komoly művészi értéket képviselő zeneegyesülete maga elé tűzött, kettős. Egyrészt szórakoztat és gyönyörködtet, másrészt eléggé meg nem becsülhető népművelő, tehát ízig-vérig demokratikus kultúrmunkál végez. Ekkor kezdett kialakulni az a gyakorlat, hogy a zenekar általában havonta adott hangversenyt a Vasgyárban, amelyet Diósgyőrben és esetleg Miskolcon is megismételtek. A miskolci Nemzeti Színházban rendezett hangversenyeknek az volt az akadályuk, hogy a színházat nem mindig si-