A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulás után

A DIÖSGYÖRVASGYÁRI ZENEKAR TÖRTÉNETE A FELSZABADULÁS UTÁN 341 került megkapniuk. A városi tanács hajlandó volt a színházat ingyen átadni s egy ideig a dologi kiadásokat is fedezni, tekintettel arra, hogy a hangversenyek ingyenesek voltak. Később a minisztérium nem hagyta jóvá az ilyen célra beállított költségvetési tételt s ettől kezdve a zenekar vállalta a kiadások fedezését. Amikor azonban a zenekar költségvetését is megnyirbálták, akkor nem maradt fedezet a miskolci hangversenyek megtartására. Ezeknek elmaradását legjobban a zenekar tagjai sajnálták, mert a diósgyőrvasgyári Kultúr Mozgó termének akusztikája hangversenyek szempontjából határozottan rossz volt, a diósgyőri Tapolcafürdő mozihelyisége főleg a zenekar elhelyezése szempontjából igen szűknek bizonyult. Az egyetlen komoly helyiségként a miskolci színház mutatkozott s az ott megtartott hangversenyek színvonal és akusztikai hatás tekintetében meszsze túlszárnyalták a többi helyiségben megtartott hangversenyeket. 1945. december 29-én már a tizenegyedik hangversenyt adták a vasgyári zenészek. A zenekar nehéz esztendőt hagyott maga mögött. A demokratikus átalakulást sikeresen hajtotta végre. A magaválasztotta karmesterrel, és vezetőséggel a legteljesebb harmóniában működött, ami lehetővé tette, hogy megfeszített akaraterővel és szorgalommal egyre-másra rendezzék a hangversenyeket, amelyekkel nemcsak a helyi, de a messzi vidék dolgozóinak a szeretetét is kiérdemelték. Ugyanis bizonyos alkalmakkor vidéki helyeken is szerepeltek. A diósgyőri hangversenyek megtartásával kapcsolatban bizonyos rendezési, technikai nehézségek merültek fel. A Diósgyőri Polgári Dal- és Olvasókör 1946. január 7-én kelt levelében arról értesíti a zenekar gondnokát, hogy az ott rendezendő szórakoztató és nevelő hatású hangversenyek rendezését magára vállalja. ,,Hálás szívvel köszönetet mondunk — írta Firkó Sándor — azért a fáradságot nem ismerő munkáért, amellyel községünk lakosságának zenei kultúráját emelni óhajtják azáltal, hogy hangversenyeiket községünkben pontosan megtartják. Hálásak vagyunk azért, mert a múltban ezen a téren súlyos mulasztások voltak, amennyiben a munkásság a zenealapnak csak fizetett s ezért a fizetésért ellenszolgáltatást — úgy lehet — sohasem kapott. Bebizonyítottnak látjuk most már azt, hogy a vasgyári zenekar demokratikus szellemben a népért akar dolgozni, hogy pótolja a múlt súlyos mulasztásait."

18 A zenekar folyamatosan megtartotta havi hangversenyeit. A zenekar a hangversenyek tervszerű megrendezésével közönségét rendszeres hangversenylátogatóvá szoktatta meg. Még nagyobb eredményt jelentett az a tény, hogy a hangverseny-látogatók egyre nagyobb számban írtak leveleket a zenekar vezetőségéhez, amelyekben általuk megjelölt zeneművek bemutatását kérték a zenekartól. így a hallgatók részéről elég rövid időn belül már a zenei igényesség is jelentkezett. Az egyik levélíró „igazi magyar szerzők: Kodály, Bartók, Bárdos, Halmos stb. igazi magyar műveit" igényli. Szerinte minden hangversenyen legalább egy Kodály- vagy Bartók-művet kell a zenekarnak bemutatnia, mert „nekünk magyaroknak ők ugyanazok, mint a németeknek Mozart, Beethoven vagy Wagner".

19 Ezt a kérést azonban csak hosszú hónapok múlva teljesítette a zenekar. Soha nem remélt sikere volt a zenekar 1946. február 9-i hangverse-