A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulás után

332 ZÁDOR TIBOR vós zenekar alakult ki, amely vasárnaponként a nyári kirándulókat szóra­koztatta a Ládierdőben. Feljegyzések bizonyítják, hogy a gyártelepen 1892­ben már működött ez a fúvós zenekar. 2 Ofcsák 1893-ban elhagyta a gyárat, s a zenekar sorsának irányítását a gyár vezetősége vette kézbe. Művelődés­történeti szempontból ez igen fontos esemény, mert így a diósgyőrvas­gyári zenekar a legrégibb vállalati zenekar, egyben a legrégibb magyaror­szági társadalmi zenekarok közé tartozik. A magyarországi zenekarok kö­zül — nem számítva a színházi és katonazenekarokat — csupán a budapesti Filharmóniai Társulat előzte meg, amely még 1853-ban alakult meg. :i A zenekarnak mint jogi személynek a megszervezése és működési szabály­zatának elkészítése 1893 őszén megtörtént/ 1 Eszerint „a zenekar célja, hogy a vasgyári lakókat kellő alkalmakkor zenei élvezetben részesítse és nehéz munkában kifáradt gyári alkalmazottaknak és munkásoknak üdítő szóra­kozásra adjon alkalmat."'' A zenekar közreműködött a gyár ünnepélyein, fogadtatásoknál, díszebédeken, kirándulásokon, térzenén, jégzenén, szóra­koztató rendezvényeken és a munkások, valamint családtagjaik temetésein. Winter József, majd Havasi József karmesterek 1896-ra már vonószenekar­rá fejlesztették a zenekart. Ugyanebben az évben a zenekart a vasgyári tűz­oltó testületbe illesztették be és mint ilyen egyenruhás alakulattá vált. A zenekar rohamos fejlődését három tényező segítette elő: 1. hivatásos karmester szerződtetése, 2. a munkás-étterem megépítése és 3. a vasárnapi ismeretterjesztő előadások rendszeresítése 1898 novemberétől. 1. kép. Schöppl Alfréd vezetőségi tag

Next

/
Thumbnails
Contents