A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulás után

A DIÓSGYÖRVASGYARI ZENEKAR TÖRTÉNETE A FELSZABADULÁS UTÁN 333 Ezeket az ismeretterjesztő előadásokat 17 éven át — egy év kivételével — az első világháború kitöréséig rendszeresen megtartották. Az előadásokat kezdettől fogva zenekari számokkal, később egyfelvonásos színdarabokkal egészítették ki, amelyeken 2—3 000 személy vett részt. A vasárnap délutáni hangversenyeknek igen nagy jelentőségük volt a vasgyári munkások és családtagjaik zenei művelődése szempontjából. A vasárnaponkénti hangversenyek állandósultak, bár a zenekar teljes estét betöltő hangversenyeket is rendezett. Igazi jelentőségüket akkor értékelhetjük igazán, ha tudjuk azt, hogy más helyeken, Budapestet is beleértve, a munkásosztály tagjai sehol nem részesültek nagyzenekari hangversenyek élvezetében. Budapesten a Fővárosi Vigadó nagytermében csak 1904. december 11-én tartották meg az első népszerű filharmóniai hangversenyt, amelynek közönsége fele részben a tanuló ifjúság, fele részben pedig a szervezett munkásság köréből került ki. A budapesti hangversenyek azonban néhány előadás után elmaradtak, viszont a diósgyőrieket az első világháború kitöréséig folyamatosan megtartották.

6 A zenekar fenntartása céljából zenekari alapot létesítettek, amelynek jövedelmét a gyári munkások és alkalmazottak hozzájárulása képezte. 1911-ben H. Senger Gusztáv, a miskolci Nemzeti Színház karnagya vette át az elhunyt Havasitól a karmesteri pálcát. Senger — a szaksajtó megállapítása szerint — a vidék legjobb színházi karmestere volt. Karnagyi működésével a zenekar életében hatalmas virágzás bontakozott ki, aminek tetőpontját Aimé Maillart komoly követelményeket támasztó, háromfelvonásos regényes vígoperájának, A remete csengettyűjének bemutatása jelentette. Az első világháború idején a miskolci színház zenei igényeit elégítette ki a zenekar. Az 1918-as forradalom, majd a Tanácsköztársaság idején sok politikai megmozduláson, gyűlésen vett részt. Az első világháború befejezése után rövid ideig tartó újabb fellendülés következett, azonban a 20-as évek közepétől a gazdasági helyzet romlásával a zenekar életében is hanyatlás következett be, amit gyorsított Senger hosszú betegeskedése, majd 1932 januárjában bekövetkezett halála. Legnagyobb érdeme az volt, hogy a diósgyőrvasgyári munkászenekart az ország legjobb zenekarai közé emelte, amely pompás szerepléseivel igen sok dicsőséget szerzett Diósgyőr munkástársadalmának. A vasgyári zenekar közvetlen hatásának megnyilatkozása volt az a tény, hogy az iparostanoncok a zene rendszeres művelése céljából zenekört alakítottak,

7 melynek munkája 1920-ban kezdődött meg, s amely tevékenységét egészen a második világháború kitöréséig folytatta. A zenekari bizottság 1923 őszétől a zenekari utánpótlás biztosítása céljából a helybeli munkások gyermekeiből zenekari tanfolyamot szervezett, amin igen sok kiváló zenészt képeztek ki. Senger halála után átmenetileg Mohila István, majd 1933-tól Hoppé Jenő, aki előzőleg a miskolci színház karmestere volt, látta el a karmesteri teendőket. Néhány év múlva, 1938-tól egyre többet betegeskedik, végül 1940 elején elhunyt. Betegsége alatt Csarba Gyula koncertmester helyettesítette, A zenekar gondnoksága a megüresedett karmesteri tiszt ellátására