A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

TÓTH Pál: Az 1920-as nemzetgyűlési választások története Miskolcon

324 TÖTH PÁL Manchester Guardian tudósítójával beszélgetett és csak a beszélgetés befejezése után kerített sort a miskolciakra. Az Országos Kaszinóban vendégül látta őket, majd végre késő este elmondott egy meglehetősen semmitmondó, általánosságokban mozgó protokoll beszédet. Bár néhány elejtett, odavetett mondat ebből a beszédből figyelmet érdemel, és a legitimisták minden bizonnyal meg is értették, hogy mit akar Andrássy mondani, de érthettek belőle a fővezér és „szegedi hívei" is. „Nem akarok még a rekonstrukciós politika eszközeiről beszélni, csak arról a szellemről amely ezt megteremti. Hazatérve (Svájcból) láttam, hogy akik hatalmon vannak, ki akarnak kapcsolni az aktív politikai életből."

43 Sokkal nyíltabban beszél Andrássy Miskolcon, ahová a választások előtt, 1920. január 20-án érkezett. Andrássyt a város és a politikai pártok, szervezetek, társadalmi egyesületek és hatalmas tömeg várta a Tiszai-pályaudvar előtti téren. Andrássy Miskolcon nem mulasztotta el felkeresni a Kereskedők és Gazdák Körét ahol Műnk Pál üdvözölte, majd bankettet adtak tiszteletére. Andrássy meglátogatta a körletparancsnokságon Nagy altábornagyot. (Nagy altábornagy egyébként Horthy fanatikus híve volt és alaposan megutáltatta magát a király-puccsok után, amikor mint honvédfőparancsnok a honvédség tisztikarából egy szálig eltávolította azokat a tiszeteket, akik bármilyen formában legitimista meggyőződéssel voltak vádolhatók.) Andrássyt megkülönböztetett tisztelettel, de meglehetősen hűvösen fogadta. A Kereskedelmi és Iparkamara dísztermében Andrássy Gyulát Neumann Adolf üdvözli „Miskolc város polgársága nevében". Itt, a Kereskedelemi és Iparkamara nagytermében mondotta el Andrássy választási programbeszédét is. Beszédében Andrássy Gyula azt fejtegette, hogy ,, . . . tartózkodni kell minden felekezeti és pogrom veszéllyel járó aktustól..." hangsúlyozta: ,,Én minden ízemben a törvényesség híve vagyok. Én nem képzelem, hogy a jogegyenlőség és törvénybe ütköző intézkedések volnának helyesek a zsidókérdés megoldását illetően. Ezt nagy hibának tartanám ..." Andrássynak a „zsidókérdésben" elfoglalt álláspontja lényegesen különbözött tehát a „szegedi gondolat" intrazingens antiszemitizmusától, és ennek minden konzekvenciájával együtt Andrássy személye kétségkívül elfogadhatóbb volt a miskolci polgár számára, mint egy nagyszájú, antiszemita kurzus-lovagé. Nyilván Andrássy beszédének ezt a — egyébként igen terjedelmes — részét elsősorban a hallgatóihoz adresszálta. A keresztény gondolatban Andrássy az összetartás jogát látja, de „ ... ez az akció álljon meg a törvényesség határán, tartózkodjék a gyűlölet szításától, tartózkodjék mind attól, ami egy felekezet üldözéséhez vezethet." Andrássy ezután rátért az államfő és az államforma kérdésének problémájára. A legitimizmus elvét vallja „ ... és hirdeti meg", majd kijelenti, hogy a „ . . . király pedig Svájcban ül, törvény pedig király nélkül nincsen." Ekkor a teremben helyet foglaló rosszmájú szabadkirályválasztók nem állhatták meg, hogy bele ne kiabáljanak a nemes gróf oly sok gonddal felépített beszédébe: „Csak had üljön ott a király" harsogták a közönség nem kis derültségére, majd kórusban Horthy Miklóst kezdték