A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

TÓTH Pál: Az 1920-as nemzetgyűlési választások története Miskolcon

322 TÓTH PÁL érdemtelenné tették magukat a munkásság bizalmára." A sajtókampány a következő napokban is folytatódik. A Magyar Jövő január 12-i számában éles hangon támadja a Nemzeti Középpártot is, a január 14-i szám vezércikke pedig útszéli hangot üt meg és antiszemita tirádák után a vezércikk írója kijelenti: ,, . . . a mi nagy ideálunk; a nemzeti és keresztény Magyarország." A Magyar Jövő, illetve a Nemzeti Szövetség mintegy figyelmeztetésnek szánta ezt a cikket azoknak, akik úgy képzelték, hogy az Andrássy-párt megalakítása után a „keresztény blokk" pártjai esetleg felhagynak a „keresztény" jelszavak forszírozásával. Az Andrássy-párti koalíció győzelme A keresztény pártok aktivitása a január elejei pártközi tárgyalások után érezhetően megélénkült. Ezt mutatják a kurzus lapjának, a Magyar Jövőnek agresszív cikkei, a különböző társadalmi és politikai egyesületek zajos ünnepségei és az a propaganda-hadjárat, amit a külső választókerületben a különböző kispolgári csoportok között a keresztény nemzetiek és a keresztényszocialisták kifejtettek. 1920. január 10-én a polgári pártok képviselői, most már a keresztény nemzeti egyesülés kérésére, pártközi konferenciára ültek össze. A konferencián megjelentek az alaposan meggyengült Középpárt és a szervezés alatt álló Andrássy-párt, továbbá azok a párton kívüli elemek, akiknek a kersztény pártok túlságosan obskúrus alakulásoknak tűntek, valamint képviseltették magukat a Kereskedők és Gazdák Körének és a Kereskedelmi és Iparkamarának vezetői is (Műnk Pál, Neumann Adolf). Szentpályi István polgármester az egybegyűltek előtt újból kifejti Andrássy megválasztásának szükségességét, amelyet ő ,,a város érdekében valónak tart." A konferencia résztvevői a megbeszélésekről közleményt adnak ki, amelyben bejelentik, hogy ,, . . . megegyeztek abban, hogy a város társadalmi békéje Andrássy megválasztását kívánja és ennek a miskolci választásnak éppen Andrássy személye ad országos jelentőséget."'

1 Másnap a már korábban megalakult „Andrássy jelölését előkészítő bizottság" a jogakadémián tartott ülést. Ezen az ülésen az „előkészítő bizottság" átalakult az Andrássy-párt „nagybizottságává" és ezt később 400 főre egészítették ki. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ennek a 400 embernek a névsora — közülük legfeljebb 30—40 ember vett részt aktívan politikai tárgyalásokban — valóban reprezentálta a városi vezető körök legkülönbözőbb csoportjainak együttműködését. Csupán néhány kispolgári csoport, így pl. Huskáék, Tarnay középpárti csoportja és Bulyovszkyék, valamint a Nemzeti Szövetség és a legszélsőségesebb ellenforradalmi szervezetek nem képviseltették magukat hivatalosan az Andrássy-párti „koalícióban." Az Andrássy-párt nagybizottságában a keresztény nemzetieket Lichtenstein László, Farkas István és Szilágyi Miklós, a Keresztény Szociális és Gazdasági Pártot Auslánder Gyula, Villányi Andor, Sztankovszky Loránd, a Kisgazdapártot a párt miskolci szervezetének vezérei, Csorba