A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

TÓTH Pál: Az 1920-as nemzetgyűlési választások története Miskolcon

312 TÓTH PÁL A párt ellen indított terror hadjárat és a pártvezetőségben, illetőleg a pártban uralkodó állapotok miatt a jelöltek személyének kiválasztása egyáltalán nem volt könnyű feladat, hiszen a pártvezetőség egy része emigrációban kényszerült, mások börtönben, internáló táborokban sínylődtek stb. Január második felében a pártra nehezedő nyomás minden képzeletet felülmúlt. A fővezérség a körletparancsnokságokhoz küldött bizalmas körrendeletében — fittyet hányva Beniczky belügyminiszter körrendeletében foglaltakra — felhívja a kerületi kormánybiztosok, körletparancsnokságok és csendőrfelügyelőségek figyelmét, hogy a ,, . . . szociáldemokrata agitáció ellen tegyenek meg minden szükséges intézkedést. . ." Károsnak tartja a fővezérség, hogy a postahivatalok, mozgóposták és főleg a sajtótermékek ,, . . . ellenőrzés alá nem esnek."

11 Amikor ezután Peyer az attrocitások és törvénysértések miatt felkereste Horthy Miklóst és megkérte őt, hogy legyen segítségére és őrizze meg a választások tisztaságát, Horthy néhány nap múlva a következőket mondotta, amit Peyer válasznak is tekinthetett: ,, . . . a választások tisztaságát és szabadságát nem a nemzeti hadsereg veszélyezteti, hanem éppen ellenkezőleg, akkor veszélyeztetnénk a választások szabadságát, ha a szuronyok hegyével védenénk meg azokat az izgatókat, akiknek eszméi nem kellenek a népnek. És ez így van rendjén."

12 Horthy mindezt Szolnokon mondotta, a választási harc kellős közepén, sokezer ember előtt. A megyében a helyi hatóságok, eleget téve a fővezérség intencióinak, rövid úton elbántak a szociáldemokrata jelöltekkel, ha azok egyáltalán bejutottak a választókerületükbe. Miskolcon azonban nem volt ilyen egyszerű a dolog. A városi közigazgatási vezetők idejének nagy részét a kulisszák mögötti klikkharcok kötötték le 1919 késő őszén. A körletparancsnokság tevékenységét, leginkább presztízs okokból, ott akadályozta a városi vezető garnitúra, ahol csak tehette. Csak így történhetett, hogy Miskolcon 1920. január 11-én vasárnap délután a Szociáldemokrata Párt impozáns nagygyűlést tartott a Korona nagytermében. A miskolci Reggeli Hirlap így számol be az eseményről: ,,A munkásság elképzelhetetlenül nagy számban vonult fel. A nagy terem, a karzat és a ruhatár zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel." A gyűlés szónoka, Tamássy Károly beszédének csak töredékét közölhették másnap a miskolci lapok. A többit a cenzúra kihúzatja. Az előadó bejelenti, hogy a párt elindítja jelöltjeit mind a két kerületben, amivel a párt ,, . . . a maga részéről igen nagy áldozatot hoz . . ,"

13 Az impozáns és lelkes hangulatú nagygyűlésnek, amelyet a körletparancsnokság jobbnak látott békén hagyni, igen nagy lélektani hatása volt mind a munkástömegekre, mind pedig az uralkodóosztályokra egyaránt. 1920. január 13-án újabb nagyszabású gyűlést tartott a párt. ,,A párttagság hangulata bizakodó — írja a Reggeli Hirlap január 15-i száma — . . . erősen hiszik, hogy mind a két kerületben győzni fognak. A kora délutáni és esti órákban a párt Kossuth utcai választási irodája különösen mozgalmas. A munkából hazatérő munkások és munkásnők valóságos búcsúra járnak, hogy az ajánlási iveket aláírják."

1

'

1