A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

HUSZTY Sándor : Herman Ottó a kolozsvári múzeumban (1864-1871

30 HUSZTY SÁNDOR temény rendezését a napokban végeztem bé. Van 216 faj 2634 példányban, ezekből 964 feles, melynek Catalogusát kinyomatom s a cserét megkezdem. A tojások között van Strix uralensis, Nucifraga és Curvirostra — egy egész sorozat Kakuk. A nagy bogár gyűjtemény megérkezett s mostan készül a szekrénye. Remélem, hogy a jövő nyár folytán már elvállalhatok determinatiókat, persze amennyire győzöm, mert mintegy 15 000 rovart, borszesz gyűjteményt, madár és emlős osztályt ellátni egy embernek sok. Most pedig reménylem, hogy találkozásig ajánlhatja magát kész szolgája Herman Ottó. P. S. A Syrrhaptest a legközelebbi alkalommal küldöm."

20 Csató János kissé gyámoltalanul erőtlen ellenvetései csak a tudatáig jutnak Herman Ottónak, már nem érdemesíti ezeket cáfolgatásra. Megelégszik, hogy ráírja az elolvasott levélre: „Csató szamárságai". Mással van ő most elfoglalva. De azért lássuk Csató levelét. „Tekintetes Ur! Előzékenységével szemben kívánván magam is hasonlót cselekedni, félreteszem rendes restségemet és sietek ma vett becses levelére válaszomat megtenni. Azt tetszik mindjárt legelői írni miszerént a leglényegesebb külömbség nézeteink között az: hogy én bizom a jelenlegi érett nemzedékben s hiszem, hogy az még meg is kedveli s elő is mozditandja a természettudományokat, a tekintetes ur pedig afelett pálczát tör. Megvallom, hogy midőn a múzeum feletti nézeteimet elmondtam vagy leírtam, sem egyszer sem másszor nem gondoltam egyébre mint azon eszmére vagyis tervre, amely szerént a muzeumot rendezve lenni óhajtanám. Minthogy pedig egy múzeum a tudományok mivelésére s terjesztésére van hivatva, ugy álljon az fenn mint tudományos tekintély, munkálatait pedig terjessze a lehető legnagyobb mérvben. Természetesen a muzeumot, mint az egylet kifolyását, avval ugyan egynek tartottam és tartom s a füzetein is ,múzeum egylet évkönyvei' áll. Minthogy pedig a részvényesek ideje lejár, a múzeumnak pedig jövedelemre szüksége van, kívánatos mentől több uj részvényeseket vagy tagokat szerezni, nem lehetvén pedig kilátás ezeket csak szép szóval megnyerni, szükséges valami anyagi (szándékosan nem írom szellemi) juttatással édesgetni. A füzetekre így is meglehetős összeg fizettetik, ha ehhez még egy pár száz tagdíj járuland, fedezni lehet a nyomtatási költségeket oly formán, hogy a munkálatokat minden tag ingyen azaz évi díjért megkapja, minek az a nagy szellemi haszna lenne, hogy azok (a munkálatok) elterjednének, míg igy főleg csak a könyvárus polczát nyomják. Ily módon magyarországi tagokra is számíthatni, mig máskülömben nem. A magyar földtani társulatnak, mely csak a földtannal foglalkozik, 200nál több tagja van 5 ft évi díjjal, a múzeum, mely minden tárggyal foglalkozik számithatna három annyira, — persze igyekezni kellene a tagokat kötéllel is fogni s lelkes vidéki ügynökül is szerezni. így emancipálni lehetne idővel a muzeumot az igazgató s