A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

KATONA Imre: A telkibányai kőedény- és porcelángyár alapítása és működése

274 KATONA IMRE nyílszerű jel. Hasonló betűtípus található az egyik XVIII. század végéről való holicsi kőedénytálon." Holicson kívül Kassán is ugyanezt a betűtípust alkalmazták. Van gyűjteményünkben egy ,,K" jelzésű, Kassán készült levesestál, melynek jegyében szintén megtalálható ugyanez a nyílszerű jel. Ennek jelentése azonban csak akkor világosodik meg, ha ezt az említett holicsi kőedénytál és porcelán szószostál fonákján levő 10-es és 12-es számok első betűjével, az 1-el hasonlítjuk össze. Ebből nyilvánvaló, hogy a nyílszerű jel l-es szám és bizonyára az edény formaszáma, mint ahogyan ezt annak idején Mihalik vélte. A kassai kőedénygyár jegyként használt ,,K" betűje mellett mindig ott van a benyomott formaszám. Egyik ilyen kassai kanna fonákján pl. 4-es számot találhatunk a benyomott ,,K" betű mellett?'

1 Összegzésül: A nyílszerű jel sohasem volt Mayer János tulajdon jegye, hanem — legalább is a vizsgált tárgyak esetében — az l-es számmal azonos, mely mindig a tárgy formaszámát jelöli. A telkibányai gyár szolgálatába lépő Mayer Jánosnak a pápai Mayerral való azonosítását más módon és más eszközökkel kell végeznünk. Ennek ellenére nem volt haszontalan a magyar kerámiatörténet azon összetevőit felvázolni, melyek különbségük ellenére is összefoglalják kőedénygyáraink tevékenységét. A kérdés továbbra is feltehető: az a Mayer, aki előbb ,,a pápai, utóbb herendi kőedény igazgatója" volt, tényleg azonos-e azzal a Mayer Jánossal, aki a regéci porcelángyár igazgatója volt. Mint láttuk, ingatagok a Mayer személyével kapcsolatban felállított tételek, több megalapozást igényelnek. A tárgyi és személyi adatok további bizonyítékaira van még szükségünk, hogy Mayer János tevékenységét, alkotó munkáját tényleg olyannak lássuk, amely valóban messze túlnő kortársain. Még nagyon sok konkrét, pozitív adatot kell gyűjteni ahhoz, hogy bizonyítható legyen: ő az első olyan porcelánművészünk, akinek munkássága a legjelentősebben függ össze a magyar kerámia- és porcelángyárak történetével — írta Mihalik Sándor a Fólia Archeologica XVIII. kötetében Mayer Jánosról írt dolgozatában. Véleményünk szerint — folytatja Mihalik — megnyugtató hitellel ez idő szerint még az sem állapítható meg, hogy a pápai és a herendi gyárak élén az 1839. és 1840-es évek fordulóján igazgatói minőségben működött Mayer János valóban tényleg egy és ugyanazon személy azzal a Mayerral, aki 1843-tól mint felügyelő dolgozott a regéci porcelánt gyártó telkibányai gyárban. Az az adat, melyet az 1845. évi igazgatósági ülés jegyzőkönyve tartalmaz, mely szerint Mayer János már 1841 óta kapcsolatban állt a regéci porcelángyárral, nem bizonyítja, sőt még csak nem is valószínűsíti, hogy Mayer már ekkor Telkibányán, az itteni kőedénygyár szolgálatában állt volna. Ugyanis az 1845-ös igazgatósági ülés annak az összegnek a kiegyenlítését rendeli el, amelyet Mayer János saját pénzéből adott a gyári munkások 1841. évi fizetésébe. Erre valamikor 1842-ben — és nem előbb — került sor, hiszen a tartozás összege 634 ft, majdnem 100 forinttal több, mint a munkások félévi bére. Egyébként is maradt fenn egy feljegyzés a Bretzenheim-levéltár fragmentumai között, mely foglalata ,,azon kézpénzbeli ár