A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

KATONA Imre: A telkibányai kőedény- és porcelángyár alapítása és működése

A TELKIBÁNYAI KŐEDÉNY- ÉS PORCELÁNGYÁR 273 nyílszerű jel ugyanúgy feltűnik a Herendi Porcelángyár múzeumában található egyik kanna fonákján, mint a telkibányai porcelángyár hordó alakú — fentebb már részletesen ismertetett — edényén. A problémát elsősorban az okozza, hogy a két tárgy közt pontosan 10 év különbség van. A telkibányai kanna 83l-es évszámot viseli, a herendi kanna készítési ideje viszont semmiképpen sem helyezhető 1841-nél előbbre. Ily módon Mayer János személye nem lehet az összekötő kapocs Pápa, ill. Herend és Telkibánya között, valamint e kapcsolat ideje nem a 40-es, hanem a 30-as évek idejére tehető. A nyíl-jel tehát nem jelenthet mást Telkibányán, mint Herenden. Kérdés, mesterjel-e — amint eddig hittük —, vagy valami más, egyszerűbb vagy bonyolultabb értelmű. A nyílszerű jel sohasem egyedül, hanem mindig különböző jelek, sőt jegyek társaságában fordul elő az edények fonákján. Annyi bizonyos, hogy csak lazán kapcsolódik a jegyhez, annak nem szerves és elszakíthatatlan része, mert Telkibányán ugyanúgy, mint Herenden csak a ,,Regécz", illetve a ,,Herend" felirat mellett és nem ahelyett, vagy anélkül szerepel. Tehát már ez a körülmény sem teszi valószínűvé annak feltételezését, hogy a jelben mesterjegyet lássunk. Ez a nyílszerű jel gyakran felbukkan különböző külföldi és hazai kőedényeken, porcelánokon. Ez a körülmény is sürgeti, hogy próbáljunk választ adni arra a kérdésre, mi a jelentése, tartalma e sajátos, de elég gyakori jelnek. ,,Ennek kiderítésére annál is inkább szükség volna — írja Mihalik Sándor

32 —, mert nem bizonyítható az az állítás, hogy a hazai kerámiai készítményeken látható és az l-es számhoz, továbbá a horgonyhoz is hasonló jegyek nem formaszámok, hanem Mayer János bélyegei. Mihalik szerint e jelet ,,a magyarországi készítmények keletkezése előtt már a prágai kőedénygyárban is használták, miként ezt az Országos Iparművészeti Múzeumban az ebből a gyárból származó szép fedeles levesfazék is bizonyít." Magunk részéről egy finom kivitelű holicsi porcelán szószostálon találkoztunk vele magyar anyagon először. Tudjuk, hogy Holicson készült Magyarországon porcelán először. Ez a szószostál is a korai holicsi porcelánedények egyike. Hozzávetőlegesen a napóleoni háborúk, vagy alig ezutáni évek egyikéből való, ha az eddigi megállapítások tanulságaiból indulunk ki. Ha azonban meggondoljuk, hogy az írott betűs „Hollitsch"-jegyet 1786-tól, a kőedénygyártás bevezetésétől a XIX. század első éveiig használták, a tálka készítését a XVIII. század utolsó éveire kell tennünk. Formailag még az egykori fajanszok reminiszcenciáit viseli magán, de törékenyebb, finomabb azoknál. A felületét borító virágdísz szinte szó szerint ismétli az 1831-es telkibányai kanna mintáját. Ebben az esetben számunkra azonban nem a díszítésbeli, hanem az azonosság érdekes, melyet a tálka fonákján találunk. Míg a „Hollitsch" szó a tálka készítéshelyét jelöli, a betűk kalligráfia]ából a készítés idejére vonhatók le viszonylag pontos következtetések. A ,,Hollitsch

v szón kívül van még egy S-betű, mellette pontnak szánt karika, vagy ó-betű és egy 10-es szám. Ez valószínűleg a tálka formaszáma. Ilyen masszába nyomott számmal gyakran találkozhatunk kőedényeinken, porcelánjainkon. A tálka fonákjába nyomott 10-es szám első betűje az l-es, pontosan olyan alakú, mint a herendi, vagy az 1831-es telkibányai hordócskán levő