A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

JOÓ Tibor: Adalékok a sátoraljaújhelyi volt pálos-piarista templom, kolostor és berendezései történetéhez

ADALÉKOK A SÁTORALJAÜJHELYI PÁLOS-PIARISTA TEMPLOM TÖRTÉNETÉHEZ 181 ellen, tévedhetett. (1770-ben már joga lehet hozzá. Ti. a felvidéki Aegidius-képek a középkor végén gyakran ábrázolják fehérben, de nem, mert paulinusként akarják feltüntetni, hanem a középkori remeteszerzetek szokásos színében. PL: a karthausiak is, a délolasz eremiták egy része is a Gregoriánus reform ruhaszimbolikáját veszik át: a fehér a húsvéti angyal ruhájának színe a feltámadásé, a »novitas vitae«-é, egyben az apostoli szegénységben megújulni kívánó Egyházé. Aegidius-ban ti. inkább a remetét kultiválják a NIMES-i erdő sűrűségében, amint Wamba vizigót király vadászai őt sebesítik meg a hozzá menekült szarvasünő helyett, — semmint a valóságos benediktinus apátot. Saint Gilles du Gard alapítóját..) A belső két szoborban ábrázolt elválaszthatatlan REMETEPÁR: PÁL és »ANTONIOSZ ho Megalosz« ilyenmódon »a remete« megdicsőülésének oltári tanúi. Paulinus zászlóhajtás az »alapidea« előtt. Attribútumával, háncsfonatú öltözetével PÁL a dekadens kultúrából kivonuló, a természet ősi kereteibe visszatérő vonását dokumentálja a remeteségnek; ANTONIOSZ disznajával viszont, — bár a későbbi «-antonita szerzetesek** középkori hagyatéka, — mégis az anachorétaság szociális felelősségvállalásának emlékét fejezi ki. (Az antik egyiptomi és szír remetekolóniák 5—1000-es tömegei nyaranta elmentek aratómunkásnak és fejadagjukat a kolónia hajóin szállították ínséges vidékekre, ök állították az első közkórházakat 4. sz.-tól. Edesszában a világ első járványkórházát 300 ággyal. Mindez közismert tradíció a 18. században is.) A két szélső figura Ágoston, mint regulaszerző ős egyben a pálos szerzet monasztikus vonására utal. Ágoston nem remetéket, hanem koinobitákat = szerzeteseket organizált Afrikában. (Arra is vagy gyanúm, hogy a vandálok elől Hispániába menekült antik augusztinus kolostorok öröksége — pl. Braga-ban, Portugáliában — kapcsolatot talált a 14. században csatlakozott paulinussá lett portugál remetékkel. Ez kettős családi szál volna Ágoston felé! Hieronymus viszont, Pál remete első és egyetlen életírója nemcsak ilyen minőségben áll az oltáron. Lábánál a hozzászelídült oroszlán a keleti anachoréta-életszentség vándormotívuma. Jeromos pedig évekig élt remeteként Kalchis pusztájában, Szíriában. A mellverő kődarab kezében ugyancsak a penitencia remetei szimbóluma. Hozzátéve: mindkét szélső szent: Ágoston is, Jeromos is egyházatya = teológus! Az anachorézis magas intellektuális szintet jelentett az antikvitásban is, a középkor második felében is. Nem véletlen, hogy a lechnici karthauziaktól örököltük a leggazdagabb latin nyelvű kódexirodalmat. Évente küldtek a nyomtatás feltalálása előtt külföldre könyvvásárló rendtagot. Hasonló érvényes a középkorvégi paulinusokra nálunk.) (Gondoljunk a bibliafordító Báthori Lászlóra, Gál remetére, s más pálos kódexírókra.) A második emeleten, tehát az ívelt párkányrészeken ugyancsak szentek strázsálnak még. (Korabarokk oltárokon az ilyen görbület nem akadálya a szobortartó funkciónak.) Üjhelyben a leckeoldali Szt. ONUPHRIUS érdekes összekötő szerepet jelent az evangéliumi oldali KERESZTELŐ szt. JÁNOS felé. 4. századi antik remete, aki viszont pachomiánus szerzetesközösségből vonult ki a sivatagba »-vita soliraria«-t vállalni. Életéhez egyetlen forrás, a »VITAE PATRUM«, későantik, latinra fordított kollekciója keleti monachus-irodalomnak. Egy identifikálhatatlan GREGORIOSZ a szerzője ennek a háromszoros keretes elbeszélésnek. (MIGNE: Patr. lat. tom. 73. col. 211—222.) A tébaiszi kolostorlakó sokat hallja asztali olvasás során az anachoréta ősöknek: Illés prófétának, Keresztelő Jánosnak az életformáját dicsérni. Mondjátok, — kérdi végre, — »fortior, an levior« a mi koinobita életkeretünk, mint amazoké, vagyis a remetéké? Bizony a miénk »levior«, mert nemcsak ételben, lakásban beteggondozásban vagyunk kényelmesebben biztosítva, hanem a monachus legkockázatosabb spirituális vállalkozásában, a »pugna cum diabolo-«-ban is támaszunk a közös lelki iskola. Az anachoréta mellett kicsoda áll Istenen kívül? ONUPHRIUS ezek hallatára nekiindul a sivatagnak, míg el nem érkezik ahhoz a »kalübé«-hoz (= kalyiba = remetekunyhó), amelyben leendő tanítómesterét megtalálja. Így fogja majd egyszer őt is megtalálni magányában PAPHNUTIUS, az ő utóda és történetének — fiktív? — elbeszélője ...