A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

HUSZTY Sándor : Herman Ottó a kolozsvári múzeumban (1864-1871

Herman OTTÓ A KOLOZSVÁRI MÚZEUMBAN 17 Addig egy levél Brassaitól „Édes Hermann ur! Pávai V. Elek ur azzal a ,Zumuthung'gal állott elé nekem, hogy az újontában nyert 200 ft szálláspénze következtében nagyobb szállásra akarván terjedni, adjam át neki mind a két szobát. Erre természetesen azt feleltem, hogy a kért szoba nem az enyim és arról csak Hermann urnák van egyedüli joga rendelkezni. Hanem megírom neki, aminthogy ezennel irom is, amire kérek egy oly választ, amelyet neki kezébe adhassak. A képek megérkeztek Bécsből, Wiedertől fogok kiküldeni egy példányt, visszavárás reményében, nehogy valamelyik példánya a szövegnek kép nélkül maradjon. Jó sikert és sok dolgot kívánva, — most jut eszembe — nem mulasztom el jelenteni, hogy Bukarestből egy Chevalier rougert vöröslábu Totanust kaptunk bőrben. Ezt is kiküldőm. — És most éljen boldogul, május közepe táján tán egyszerre érkezünk haza, reményli barátja Brassai."

13 1888. Beérkezett Csató János cikke a Retyezátról s ezzel mozgalmas esztendő kezdődött. Herman Ottó tudott ennek a vele csaknem egyívású természetbúvárnak működéséről, csak dolgaik nem hozták eddig össze őket. Hirtelen támadt levelezésükből azután szoros barátság született, de addig Csatónak át kellett menni Herman Ottó tisztítótüzén. Herman Ottó írta az első levelet. „Tisztelt tekintetes Ur! Brassai igazgató ur megbízásából, nekem jutott a feladat, hogy a tekintetes Urnák az évkönyvek számára beküldött munkálatából az illető német kivonatot elkészítsem. E végből szükséges volt, hogy az egész értekezést figyelmesen elolvassam s annak leglényegesebb vázlatát kivonva ezt német nyelven adjam vissza. Ugy a tekintetes Ur, mint hazánk tudományos törekvése érdekében, nem tehetek másként, mint, hogy egy tapasztalt nagy, de könnyen orvosolható hiányt felemlítve, annak orvoslását a tekintetes Ur beleegyezésével és segítségével megkísértsem, megjegyezvén, hogy a következő ajánlatra sem személyes érdek, sem tudákosság nem ösztönöz, hanem ajánlatom első sorban Brassai bácsi buzdítása folytán, a második sorban a Szebeni doktorokkal való versenyzés szükségességének érzetében történik. Azt hiszem, hogy magyar létére az utóbbi indokot csak helyeselni lehet. És most szíves engedelmével magára a tárgyra! — Megemlíti a tekintetes Ur az értekezés szövegében, hogy a nagy számmal gyűjtött rovarok azért nem közölhetők, mert determinálva nincsenek. — A szerző elszigeteltségét tekintve, senki sem rovhatja fel mulasztásnak a rovarok nem közlését, de tagadhatatlan az is, hogy a munkálat igy mégis hiányos. Mielőtt hogy én kirándulásaimat megkezdtem volna, gondoskodtam oly öszveköttetésekről, amelyek arra képesítenek, hogy egy és ugyan azon alkalommal több szakot is mivelhessek, s mig egyrészt Kirschberg Bécsben, Scriba, Dohrn Stettinben, Schaum Berlinben az általam 2