A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

JOÓ Tibor: Adalékok a sátoraljaújhelyi volt pálos-piarista templom, kolostor és berendezései történetéhez

ADALÉKOK A SÁTORALJAÚJHELYI PÁLOS-PIARISTA TEMPLOM TÖRTÉNETÉHEZ 175 illetve helyezhették át — a karzat térbeli adottságait felhasználva — a korábbi stallumokat, de egyúttal ilyen elhelyezésükkel a kórusimádság lehetőségét is elősegítették és hagyománytiszteletüket is érvényesítették. Ez a megoldás egyébként hazánkban nagyon ritka, s ilyen számú és főleg díszes, ikonológiailag összehangolt stallum orgonakarzaton való elhelyezéséről nem is tudunk. A chronosticon által jelölt időpont egybeesik az oklevelesen is bizonyított oltárépítési, berendezés-felújítási időszakkal. Strőcius — a szerződése és elszámolása szerint — az oltárokon kívül csak egy „kupolás" trónust és a ministrálók számára — lépcsőzetesen elhelyezett — díszített székeket készített a szentélybe, ezek semmi esetre sem azonosak a már 1786-ban is az orgonakarzaton található stallumokkal, azokat nyilvánvalóan Pintér pálos atya és társai készítették, festették, illetve építették át! A figurális és szöveges háttámlák és díszítményeik alapos és szakszerű vizsgálata feltétlenül további támpontot nyújt majd a kialakítók személyére, munkájára, a különböző korok jellegzetes stílusjegyeiből levonható következtetésekre is. E stallumok iparművészeti jelentősége nem mérhető ugyan a rene-r szánsz intarziás remekeihez, de a korai barokk iparművészet sajátos termékeiről van szó, melyekben az ikonológiai összefüggések ritka épségben megmaradt példája mellett a népi motívumok érdekes mintatárát is megtaláljuk! A mielőbbi alapos kutatásuk és restaurálásuk feltétlenül szükségszerű. Sajátosan értékes a templom XVII. századi boltozatának stukkódíszítése. A szentély boltozatának cikkelyeit kagylószerű domborművek díszítik. A dongaboltozat két nagy mezején két kicsi — félgömbökből, pálcatagokból és hosszabb bevagdalt sávokból alkotott — négyzetet látunk, amelynek minden oldalából derékszögű kiszögellések nyúlnak ki. A négyzetek közepén egy-egy rozetta van és minden kiszögellésben egy-egy angyalt találunk. A két teljesen azonos minta össze van kötve. A hajó dongaboltozata erősen benyúló boltfiókra támaszkodik. Díszítése hasonló jellegű a szentély boltozatának díszítéséhez, de annál tömöttebb, gazdagabb. E domborzatos díszítések mésszel kevert finom homokból, s nyilvánvalóan a gótikus boltozatok XVII. századi átépítése során, illetve az 1679. évi leégést követő újjáépítés alkalmával készültek. Készítőjük egyelőre ismeretlen. Az eddigi kutatások nem szolgáltattak még adatot az 1863-as földrengés során megrongálódott belső plasztikus díszítés helyreállítójára vonatkozóan sem. Említésre méltó a meglepően hatalmas, többszörösen tagolt főpárkány. Különös figyelmet érdemel a templom északi oldalán a szentély és a hajó közötti sarkon, a keresztfolyosó nyugat—kelet folyosószakasz — mely egyúttal a torony földszinti helyisége — gazdag, gótikus emlékanyaga, mely a levágott, megcsonkított és lemeszelt profilok csekély maradványával is visszaszerkesztési lehetőséget nyújt a XV. századvégi állapot bemutatására, s a további feltárásokhoz. A helyiség egy-egy belső oldalának hossza: 3,1 méter. A keresztboltozat faragott kőből készült, félköríves bordákkal. Sajnos sem a bordák, sem a kiképzett gerincek vállkövei, de zárókövei sincsenek meg. A bordák és gerincek legnagyobb hossza metszetben 21 cm, legnagyobb