A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)
DÉTSHY Mihály: Adalékok a sárospataki újkeresztények (habánok) történetéhez
134 DÉTSHY MIHÁLY tenek, gyöngyház- és színes csontberakású nyelekkel, amelyekkel a magyarok az övüket díszítik. A gyöngyházat külföldről hozzák be. A késekből nagy jövedelme van a közösségnek, mert egész Magyarországot ők látják el. 72 A fazekasműhelyben egy egész asztalra való égetett agyagedényt, tányérokat és tálakat látott, amelyek olyan szépek voltak, hogy akár Hollandiában is készülhettek volna 7:! . A takácsokról csak azt említi meg, hogy bivalyszarvból szép kanalakat is faragnak 74 . Megemlíti még a „chyrurgust" is, aki a küldöttség egyik párbajban sebesült tagját gyógyította 70 . A felnövekvő gyerekeket iskoláztatás után valamilyen mesterségre tanítják- Amelyik nem alkalmas erre, az fát vág vagy más alantas munkát végez. Mindenkinek dolgoznia kell. Az öregasszonyok fonnak, vagy a közös konyhán főznek, a lányok pedig a ruhát és az edényt mossák. A kisgyerekek a közösség iskolájába járnak, ahol újkeresztény mester oktatja őket 70 . A legöregebb, munkában már megrokkant férfi a prédikátoruk. A többi, munkában kiérdemesült öreg látja el a sáfár és a kulcsár tisztét''. A munkából befolyó minden kereset és jövedelem a közösségé, és közös kasszából élnek' 8 . Mint az író megjegyzi, egyéb tévtanaik mellett azt is vallják, hogy a keresztények minden javának közösnek kell lennie,' 0 de megállapítja azt is, hogy képmutatók, és e tanítás ellenére mindegyikük azon van, hogy szerezzen valamit, csak éppen nem szabad elárulnia. Ha valamelyikről ilyesmi kitudódik, megbüntetik, például idegenbe küldik száműzetésbe 80 . Álszenteknek is tartja őket azért is, mert késeket készítenek, holott vallási tanításuk szerint semmilyen gyilkos szerszámot nem használhatnak, sem nem készíthetnek. Ök pedig azt vetik ez ellen, hogy a késekből a közösségnek nagy haszna van, ami nélkül nem sokra jutnának 81 . Vallási tanaikról elmondja még, hogy gyermekeiket 12, 16, vagy 18 éves korukban keresztelik meg, bár nevet már előbb adnak nekik. 82 Nagyon járatosak a Szentírásban, és állandóan idézik, gyakran értelmetlenül is, és nem jó velük vitába szállni, mert érvekre nem válaszolnak 85 . A világi hatóságokat nem becsülik, és úgy tartják, hogy igaz keresztény nem viselhet jó lelkiismerettel semmilyen hatalommal járó tisztséget, ugyanakkor élvezik a hatóságok oltalmát 8 ' 1 . Végül leírja viseletüket is. A férfiak durva, sötétszínű vagy barnás vászonból varrt hosszú köntöst, és meglehetősen hosszú, alul bekötözött, bő nadrágot hordanak. Gallérjuk nem volt, hanem az ingükkel egybeszőtt nagy szalagot hajtottak ki ehelyett. Fejükön széles karimájú nemezkalapot viseltek. Az asszonyok ruházatáról csak annyit mond, hogy teljesen megegyezett a sziléziai nők viseletével. 80 Alig nyolc évvel Hildebrandt látogatása után megindult a sárospataki újkeresztény telep felbomlása. Román János munkájában — főként az 1663-ban letelepített jezsuiták feljegyzései és anyakönyvei alapján — részletesen ismerteti, hogyan térítették katolikus vallásra az újkeresztényeket Lorántffy Zsuzsanna halála után Báthory Zsófia, I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona utasítására. A térítéssel együtt járt a vallási közösségen alapuló telep felbomlása. A katolizált családok elköltöztek a telepről és fokozatosan beolvadtak a város lakosságába. A megtérni nem akarók részben talán elmenekültek.
