A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

DÉTSHY Mihály: Adalékok a sárospataki újkeresztények (habánok) történetéhez

126 DÉTSHY MIHÁLY arrát tartoznék Nagtok megh fizetni, másik hogi Zabadsagot hat eztendeigh kywannanak, En Penigh ketteoigh igertem, tálam io Volna az Vyncieknek micioda Conditiok alat telepettek megh le Íratni es ki kwldeni, s, azzerent ezeketis megh szállítani, de azmint ezemben jut, azok sem adoot nem adnak ciak azmit miuelnek azt hogy fele arran adgiák . . . P. S. Negied nappal az eleot keztem volt irni ez leuelemet, de az Uy kereztienek miat halada ennire."

1

' A megbízottak április végén utazhattak haza, de megígért válaszuk május végéig sem érkezett meg. Május 6-án írja Debreczeni: „Az Uy kereztieneknek megh nem érkezek leuelek, noha azt fogatták vala hogi mingiart irnak, ugi vagion megh nem kestenek, ha lewelek érkezik be kwldeöm Nagnak, En towab nem tractalok vellek."

JÖ De még május 29-i levelében is ezt olvassuk: ,,Az Uy kereztienek mégh nem írtak".

19 További leveleiben már nem említi őket, a tárgyalások tehát 1643-ban nem vezettek eredményre, és csak 1645-ben került végül sor átköltözésükre. Rákóczi 1645 augusztus elején hadjárata során járt a morva határszéli anabaptista községek, közöttük Szobotist táján, és ekkor bírhatta rá őket, hogy telepeseket küldjenek Patakra. 1647. december 17-i adománylevelében a fejedelem így emlékezik meg erről: ,,a morva testvéreket, akiket háborús viszontagságok lakóhelyükről elűztek, és akik különösen Magyarországon szétszóródtak, felkerestettük, és egy családban a fennhatóságunk alatt álló felső-magyarországi részekre bebocsátani rendeltük, Sárospatak városunk közönségesen Hécének mondott területén letelepítettük, és elhelyezésükről gondoskodtunk."

20 Rákóczi 1645. augusztus 6-án morvaországi táborából már ezeket írja feleségének, aki ekkor Patakon időzött, vagy onnan éppen Tokajba költözött: „meni uy keresten s minemű mester emberek menienek ala lm Jegizesben kultuk ugi vagion egi nehan semeli ez után 12 nap alat fognak meg indulni Cristop(?)nak Igen meg paranczoltuk Jo mesterek mennének ala az uy kerestenekkel takácsnak Jónak kel lenni egeb mester embereknekis Az uj keresteneket Jo lesen borsiban most salatni eokett. . . meni uj kerestennek kel ala menni regestomat uisi Klobusiczkij V".

21 Loránffy Zsuzsanna Mádon 1645. szeptember 31-én kelt levelében értesíti férjét ezek megérkezéséről: „az ui kereszteneket el hoztak borsiba".

22 A fejedelemasszony előzőleg már szeptember 16-án Váradról kért tájékoztatást megérkezésükről és tárgyalásaikról Debreczenitől: „Az Uy keresztényekkel mint alkhatik kgd s- el térneké mind ott, tudositczon rolla, egy io kertesztis bar tudakozzék kgld keozteok".

23 Az új keresztények megérkezésük után egy ideig tehát a Pataktól mintegy 20 km-re északra fekvő Borsiban szálltak meg. Vezetőjük, „öreg gazdájuk" vagy „fő gazdájuk" mindjárt tárgyalásokba kezdett a prefektussal kötelezettségeik és jogaik tisztázására, s miután Debreczeni az alkudozások során nem tett őket kielégítő engedményeket, a „fő gazda" bement Erdélybe a nemrég hazaérkezett fejedelemhez. Erről a prefektus október 2-án értesítette a fejedelmet: „Uy kereztieneknek eoregh gazdajok oda be vagion, annekwl semmit it en nem végezhetek, Nagod ötben végezzen velle azért ment be azt mongiák ezek."

2

'

1