A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

DÉTSHY Mihály: Adalékok a sárospataki újkeresztények (habánok) történetéhez

124 DÉTSHY MIHÁLY A későbbiekben, mint látni fogjuk, a Szobotisttől nem messze fekvő Straznicáról is hívtak újkeresztény mestert Patakra. Rákóczi erdélyi fejedelemmé választása után, 1630-tól már gyakran említenek Patakon munkálkodó új keresztényeket. 1631-ben újkeresztény ácsok, „faragó molnárok" dolgoznak Patakon. Chernél György prefektus 1631. augusztus 1-i levelében számol be munkájukról: ,,Az saraz monott el vegezthek Imar az Ui kerestienek, az mi aprólékos dolog körülöthe leszen, azt imar az Molnaris véghez viszi. Az kovácz hazrulis Conuenialt voltt Nd vélek annak gerendasasatul es fedesétwll, de miuel az Idén Imar rea nem Erkezwnk arra, es talán nemis fogh ott kiualtkepen kelletni az hol Ng Intezthe volt veszedelmesis volna eggiüué Ragasthani az Malomal az kouacz hazatt, Imar ha Ngdk kgmes Jo akaratia, azertt valamit defalcalni kel az Conuentio jókban. Ej el Nappal busetnak es keredzenek haza. Az Por thörő monott fel nem vallaliak, azt mondgiak soha nem czinalthak, nemis láttak, nemis czinalnak eők affelett, mert az Puska Por Eltek veszedelmére való, obicialtam nekik, hogi az Algiu öntő hazbanis algiut eontőnek(!) azis arra való, de ők ugian azt mondgiak, hogi azt meg czinalliák, de az por thörő malmott nem, miuel ittis minden Nap sok megien reaj ok, en el bochathom eőkett, meg fizetetuén nekik. Az Portörő molnott massokalis meg tudom chinaltatni."'

1 Az idézetekből megállapíthatjuk, hogy az újkeresztény ácsokat Rákóczi György, akit 1630-ban választottak erdélyi fejedelemmé, Erdélyből, feltehetően a Bethlen Gábor által Alvincen megtelepített újkeresztény közösségből küldte Patakra, és ki jövetelük előtt Gyulafehérvárott megállapodást kötött velük a munkákra. Ez az új keresztények kiváltságos helyzetét is bizonyítja, mert egyébként az erdélyi városokból kirendelt mesterekkel általában nem kötöttek megállapodást. A Rákóczi levéltár 1632-ből fennmaradt jegyzékében rá is bukkanunk ilyen szerződések nyomára: „Pataky Uy kereztyen Molnárok Conventioja No: 2"'; de maguk az iratok sajnos nincsenek meg. Lehetséges egyébként, hogy ezek a conventiók talán állandóan Patakon lakó újkeresztény molnárok szerződései voltak. Figyelemre méltó az idézett levél utalása az új keresztények vallási előírására, amely megtiltotta, hogy az életet veszélyeztető eszközökhöz, fegyverekhez nyúljanak vagy ilyet készítsenek- A pénz használatát tiltó vallási előírásukra utal Chernél szeptember 8-i levele, amelyben jelenti, hogy a mesterek Patakon befejezték munkájukat*': ,,Az vi kerestieneknek En Patakon meg fizetem volna, de Nem vettek el azt mondthak eők el Nem költhetik." 1634-ben már az új prefektus, Debreczeni Tamás

7 ír a Patakon dolgozó újkeresztényekről. Január 4-én Loránffy Zsuzsannához írt levelében olvassuk

8

: ,,Az Kasa Eorleo bizon zep dologh, it ugian kiuantatnekis, akarnám igen ha Egi ollian Uy Kereztien mester ki jeone, bár ciak eggiet cinaltathatnek velle, az it ualo száraz malom mellett lakó Uy kereztien Molnárral, ki ciak hiaban hewer, az után ahol kellene cinaltathatnek teobbetis." Patakon tehát ebben az időben állandóan lakik egy újkeresztény molnár. 1634. február 22-i levelében a prefektus arra kéri a fejedelmet, készíttessen ágyúkhoz való köteleket az alvinci új keresztényekkel, de figyelmez-