A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

SAÁD Andor: Adatok a kaptárkövek eredetének, korának és rendeltetésének meghatározásához

SAÁD ANDOR 5. kép. Kaptárfülke a czakótanyai csoportból igen jól látható peremkiképzéssel és a fedőlap rögzítését célzó éklyukakkal megfelelő szakirodalom irányában is értékes útmutatást adott. Utalt többek között Nachtsheim által Macedóniában a Skopjétól délre eső Katlanovói tó körül észlelt méhtartásnak egy olyan módjára, amely a mi fülkéinknek rendeltetését is jól megmagyarázza. Itt a löszfalakban képzett üregeket kijárós deszkával fedték be. A fülkékbe települt méhcsaládok egy részét áttelepítették a faluba. Őrösi Pál Zoltán szerint a nagyritkán északi fekésű fülkék sem képeznek kizáró okot a méhészkedésre. Kaptárköveinkkel a méhészet történetének kiváló kutatója, dr. Armbruster professzor is foglalkozott. A Münchenben megjelenő, der Imkerfreund c. szakfolyóirat 1970. dec. 12-én kiadott példányában az általam rendelkezésére bocsátott számos fénykép kíséretében, Erdbienenzucht cím alatt írt dolgozatában a fülkéket ő is méhlakásoknak tartja és a Nachstein által már említett analógián kívül további két meggyőző megfigyelésre hivatkozik, melyek annyira érdekesek, hogy sorait a következőkben magyar fordításban közlöm. ,,A fülkék a cerignoliai (Itália, Apuliai körzet) méhesfalakra emlékeztetnek, valamint számos angliai Bee bolesra. Az utóbbiakban azonban külön méhtartályok állottak, pld. szalmakasok. A mi fülkéinknél (a magyarországiakat érti ez alatt) nem ez volt a helyzet, mint ezt a fedőlap alkalmazása is bizonyítja, mely a cerignoliai fülkéknek megfelelően történt, a méhek pedig közvetlenül a kőfalon ültek. Ez megfelel Banzhaf esetének is, aki külön hangsúlyozza, hogy a kőfalak viasszal voltak a méhek, számára lakályosabbá téve és fedőlapot alkalmaztak. Egy sziklafal rését, mely nyilvánvalóan az őskőzetben volt, egy macedóniai egy kőlappal