A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)

SAÁD Andor: Adatok a kaptárkövek eredetének, korának és rendeltetésének meghatározásához

ADATOK A KAPTÁRKÖVEK MEGHATÁROZÁSÁHOZ 109 és tehéntrágyával elzárta. A kőlapon egy kis nyílást készített. A sziklafalra a tulajdonos nevének kezdőbetűit is rámázolták tehéntrágyával. Az ilyen sziklaréseket viasszal (lépekkel?) tették vonzóbbá a méhek számára. Az ilyeneket, ha a méhek ráakadtak és települtek, megfelelően elzárták és az első megtaláló nevével megjelölték. Sokszor az elő nem készített üregekbe is beköltöztek a méhek." A méheknek sziklarepedésekbe való települését minden emberi beavatkozás nélkül számos esetben megfigyelték. Az isztriai Vranje község határában egy jó 100 m magas sziklafal repedéseiben méhcsaládok fészkelnek és a természetalkotta kaptárakból csorog a méz. Ugyancsak Armbruster professzor hívta fel figyelmemet két ókori adatra, utalva az Iliászra és Ézsaiás próféta könyvére, ami azt bizonyítja, hogy a méheknek sziklahasadékokban, üregekben való települése már akkor közismert tény volt,

11 Az Iliászban erre vonatkozó részlet Devecseri Gábor fordításában így hangzik: „Zeusz atya, lám a hazugságnak lettél barátja, az, ugyanis: mert hittem, hogy akháj daliák már nem tartják fel erőnk rohamát s győztes kezeinket; s most ők, mint karcsú darazsak, vagy méhek, melyek fészküket építették sziklás ut közelében, és üreges házuk nem hagyják el, de bevárnak minden mézrablót s harcolnak gyermekükért mind: igy mig oda nem vesznek, vagy mig fogságba nem esnek." Ézsaiás könyvében pedig az alábbiakat találjuk a méhekre vonatkozóan (7., 8., 19. szakasz Károlyi G. fordításában): ,,És mind eljövének és letelepszenek a meredek völgyekben és sziklák hasadékaiban, minden tövisekben és minden legelőkön." Korábbi közleményeim dr. Korek Józsefnek, a Magyar Nemzeti Múzeum h. főigazgatójának érdeklődését is felkeltették. A kaptárfülkék korát ásatások során előkerült leletekkel kellett tisztázni. A munkálatok dr. Korek József vezetésével 1961 őszén történtek a Cserépváralja körül nyilvántartott kaptárköveknél. A gondosan körülásott 7 kaptárkő 100-nál több fülkéje alatt a tufáig elásva olyan edény darab, vagy másféle lelet nem került elő, amely akár az urnatemetkezés vagy valamilyen más, vallásos gyakorlat mellett szólt volna. Nagy meglepetést okozott a Nagykúp tövében előkerült, hullámos díszítésű edénytöredék, melynek korát a XI. századra tehetjük (I. tábla 1.). Az ásatások eredményei alapján az Acta Arch. Hungban közleményt írtunk.

i? A cserépváraljai ásatások után a kaptárkövek másik, legnagyobb centrumát kerestem fel Szomolya község határában- Itt zavartalan rétegben közvetlenül néhány fülke tövében, 120 cm mélységig sikerült leásni. Itt sem került elő a több mint félszász edénytöredék között urnára gyanús példány. A cserepek a XIII—

XV. századra utalnak. Ezekből néhányat az I. és II. táblán mutatok be. Az egész anyagban egyetlen zománcozott példány sincs. Megfelelnek a jelzett századok egyszerű falusi kerámiájának. A cserépi vár romjai között kutatva azonos jellegű edénytöredéke-