A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó folyóiratának második kötete 1878

Herman OTTÓ FOLYÓIRATÁNAK MÁSODIK KÖTETE 7 nő az eddig volt. — Most már nyugodt vagyok — bár csak „privative" szólt hozzám, tudom mibe vegyem. Jó akaratát s a kimutatást köszönöm, most már tudva: mihez tartsam magamat. — Tisztelt ellenőrömhöz legközelebbről kimerítő jelentést intézendek, hogy minden rendben legyen. Lelkem keserűsége nem szállott a munkára s egész higgadtsággal kutatom vájjon a ,,metatarsi 4ti paris calamistro carent" vagy nem — valahányszor ezeket vizsgálom még József császár sem jut eszembe, daczára annak, hogy szobra mindig szemem ügyében van. Barátom Gyula! (:most már annak a Kis-Tokaji nagy falónak a nyergéből beszélek:) nincs nekem agyrémem egy csepp se — hiheti, sőt azt hiszem, most már hiszi is. Az ön érzelmei még szüzek, intentiói is azok. Az én érzelmeimbe belemarkolt már sok de sok szennyes kéz s minthogy gyáva nem voltam — hát bizony megnőtt az agyaram. Önnel szemben — hiheti, hogy igaz rokonszervből ezennel glacitokat teszek agyaraimra — legyen belőlük — kézszorítás, mellyel vagyok igaz híve."

1 Míg Herman Ottó Bécsben dolgozik, Horváth Géza a Múzeum állattárának munkatársa. 1874 januárjában írt levelében beszámol Herman Ottónak a pesti dolgokról. „Kassáról, hol a karácsonyi és újévi ünnepeket töltöttem, visszatérve — asztalomon találtam önnek valóban becses levelét, mely, felesleges mondanom, engem igen-igen megörvendeztetett. Most mióta ide ebbe a magyar fővárosba vert a sors keze, kétszeresen érzem a tudományos levelezések becsét és értékét. Egyedül tartogatja itt még az emberben a lelket, és ha nem lennének tudományos összeköttetéseim kifelé, már rég megszöktem és bele öltem volna magamat a vidéki praxis húsos fazekaiba. örvendek, hogy munkájával halad; amit én a magaméról ugyan nem mondhatok. Mert itt annyi sok a folyó munka, hogy az ember nem jut hozzá a rendes dolgozáshoz. — Hogy a sok betűrágó auctor különben nemcsak az arachaidáknál, de a hemipteráknál is nem kis confusiókat csinált, azt elképzelheti. Mesterek ebben főleg a németek az ő hírhedt „deutsche Gründlichkeit"-jokkal. Hogy nálunk miként folynak az ügyek, erről nem írok; először mert úgyis jól tudja, másodszor mert a felsőbbséget minden legális állampolgárnak tisztelnie kell. Én pedig az vagyok még!? Elég legyen annyi, hogy Fridvaldszky a bogaraknál, Dr. Kari a halaknál, én a hemipteráknál, Mocsáry — hol is van csak? most hirtelenében nem tudom. Kassán létemkor excursiót is csináltam s Ön számára is gyűjtöttem egy üvegcse pókot. Ne küldjem fel?"

2 Bécsben sem mentek azért simán a dolgok. Onnan írja Herman Ottó. ,,Múlt vasárnap felszólítást kaptam, hogy a Cabinet gyűjteményét is rendezzem. Egyáltalán sok a kísérlet az itt marasztalásra. Nekem persze egy a dolgom, az: hogy a term. tud. társulattal szemben elvállalt kötelezettségnek eleget tegyek; mikor ez meglesz, jöhet