A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

HUSZTY Sándor: Herman Ottó folyóiratának második kötete 1878

8 HUSZTY SÁNDOR akármi, őszintén megvallva viszketegem van a rendezésre, nem a „dicsőségért", hanem azért, mert tudják, hogy magyarul írom a munkámat, tehát a német nevem mellett is magyar vagyok — és mégis kínálnak."

3 Tehát világosan kitűnik, hogy Herman Ottó magyarul akart publikálni, jóllehet német nyelvtudása számára is teremtett volna alkalmat nyugati folyóiratok támogatására, miként Horváth Gézának a francia. Nem sokkal későbben kapta meg Horváth Gézának azt a levelét, mely pletykálgat a magyar főváros tudományos életének folyásáról, azon belül az Akadémia tipródásáról egy nemzetközi tudományos folyóirat megindítása körül. „Szíves soraira csak egy fél hónap múlva küldöm válaszomat; ne az én hibámul tudja be. Több ízben vettem kezembe a tollat, de nem voltam képes írni, oly ideges, oly ingerült voltam most már néhány hét óta. Rettenetes állapotok vannak itt mindenhol, amerre csak fordulunk! — Ázsiai indolentia, primitív tudatlanság és modern schwindel, ez itt ama háromág, mely, mint ön is jól tudja, itt mindent mozgat és betölt. Az itteni viszonyoktól való megundorodás paroxysmusonként szokott nálam jelentkezni; így legutóbb is egy ily nagyobb roham fogott el és ez hátráltatott a levélírásban. Most ismét elmúlt; mert pár napja tavaszodni kezd, az ember a szabad természethez fordulhat, ahol elfeledi a nyomorult embereket és meggyógyul. Bárcsak jönne már az április, hogy kiszabadulhatnék ebből a BabyIonból és mehetnék Csongrád homokpusztáira! — Az emberekkel való érintkezésemet most a minimumra reducáltam; azért alig tudok valami oly újdonságot közölni, melyről a napi lapokból nem értesült volna. Érdekelni fogja talán az, hogy az akadémia felfedezte már, hogyan lakjék jól a kecske, de hogy azért a káposzta is megmaradjon. Többször felmerült már ugyanis az akadémiában azon kérdés, miként lehetne az akadémia tudományos munkásságát a külföld előtt is érthetővé tenni. Azt, hogy a kiadványok ne legyenek kizárólag magyarok, és hogy idegen nyelvű értekezések is felvetessenek, a priori felháborodással visszautasíták. A második indítvány, hogy adjon ki az akadémia egy idegen nyelven szerkesztett értesítőt, melyben a valamire való dolgozatok legalább kivonatban közöltessenek, detto; mert az akadémia alapszabályai ezt is egyenesen kizárják. Ekkor jelent meg mint Retter in der Noth, egy élelmes német, Lintner a ,,Pester Lloyd" tud. referense, ki megkönyörülvén a tudós akadémikusokon, elvállalta egy ily értesítő kiadását német nyelven az akadémia cége nélkül, ha az akadémia évenként egy-két ezer forinttal segélyezi. Nagy most tehát az öröm Izraelben, és az akadémiai palota környékén az európai hírnév és dicsőség álomképei kísértenek."

4 Tudjuk, hogy Herman Ottó 1875-ben Bécsből hazatért és március 1-én a Múzeum szolgálatába szegődött. Nem kellett bejárnia a munkahelyére, hanem otthon dolgozhatott, S most talán valamit arról is, hogyan teltek munkás napjai. Nyáron meginvitálta magához Miskolcra Horváth