A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KEMENCZEI Tibor: A gávai kultúra leletei a miskolci múzemban

A GÁVA KULTÜRA LELETEI A MISKOLCI MÚZEUMBAN 53 A—B periódusokra keltezte.

10j A településen előkerült bronzlelet azonban egyértelműen a Reinecke BD korszakból származik, s ez meghatározza a lelőhely korát is. A fiatalabb halomsíros kultúra hatása megmutatkozik a vojvodnai urnatemetők kerámiaformáinak változásában, A kapcsolat kétoldalú voltát bizonyítja a csorvai temetőben talált pszudovillanova urna, s az ívelt vonalkötegekből álló díszítőminta.

m A Bánátban a késői halomsíros kultúra hatása mindenekelőtt a cruceni és bobdai temetők anyagában jelentkezik. A cornuteli és pécskai bronzleletek alapján a pszeudovillanova urnák kialakult típusa ezen a területen is a Reinecke BD korszakba tartozik.

107 A Dubovác—Zuto Brdo, Girla Maré csoport területén a későhalomsíros kultúra elemei új kerámiaművesség kialakulásához járultak hozzá. Ennek emlékeit S. Morintz és P. Román Banalui csoport név alatt foglalta össze, s a Hallstatt A—B periódusokra keltezte.

108 A Reinecke BD korszakban a Bánát és Vojvodina területén a későhalomsíros és a helyi lakosság elemeiből kialakult kultúrát N. Tasic „Flachfelder-Urnenkultur" név alatt említette, míg Foltiny István a Pécska-késővattinai, illetve a Dubovác—Zuto Brdo elnevezést használta fel. Az előbbit túl általános volta miatt nem helyeselhetjük, míg az utóbbiak, bár nem eléggé emelik ki, hogy egy új fejlődési periódusról van szó, a késői jelző használatával együtt, jobban kifejezik, az egyes csoportok területi és időrendi helyzetét, A Pécska-késővattinai és késődubováci csoportok területéről még a Reinecke BD periódus alatt, lehetséges, hogy a dél-alföldi Csórva csoport népe elől, népcsoportok indultak el észak és kelet felé. Elfoglalták a Középső- és Felső-Tiszavidéket, a Körösök és a Maros mentén pedig Erdélybe nyomultak be. A Középső-Tisza vidékén a hajdúbagosi csoport, a halomsíros kultúra, a Felső-Tisza mentén a Berkesz—Demecser, Észak-Magyarországon a Hernád és a Tisza között a pilinyi kultúra, Közép- és NyugatErdélyben a Noa kultúra területét vették birtokukba. Támadásuk nyomán kerültek a földbe a Reinecke BD periódusra keltezhető ópályi típusú kincsleletek.

109 Egyelőre teljes bizonyossággal nem dönthető el, hogy a Körösök vidékén és Kelet-Erdélyben milyen népcsoportot találtak. A román kutatók szerint ott egészen a korai vaskor kezdetéig élt az ottományi és Wietenberg kultúra népe.

110 Erre megbízható bizonyíték nincs, a Reinecke BC|nél fiatalabb középsőbronzkori típusú kerámialeletet nem ismerünk innen (Valea lui Mihai edény lelet, Pir-i temető).

111 A Kárpát-medence déli területeinek példája alapján esetleg feltételezhető, hogy itt is túlélhették a halomsíros kultúra népének vándorlását középsőbronzkori népcsoportok. A Pécska-késővattinai, késő-Dubovác népcsoportok az elfoglalt területeken magukba olvasztották az ott talált lakosságot. A hódítók és a helyi lakosság elemeiből új, számos közös vonással rendelkező kultúra bontakozott ki. Ez a helyi előzmények külöbözősége alapján csoportokra bomlott. Északkelet-Magyarországon a Gáva csoport, Erdélyben a Lápus-Reci, a Bánátban a Pécska-késővattinai csoport, a szerb Dunaszakasz mentén a későDubovác csoport helyezkedett el. Az előbbi területekről a Hallstatt A periódus elején újabb népcsoportok vándoroltak kelet felé, Kárpát-Ukrajna-