A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

NAGY Géza: Pápai Istvánné, a karcsai mesék legkiemelkedőbb mesemondója

PÁPAI ISTVÁNNÉ KARCSAI MESEMONDÓ 503 — Ne nyilazz meg, annyit mondok, ne nyilazz meg! De bizony a kiráj nem hallgatott, megnyilazta az aranykacsát. Ahogy megnyilazta az aranykacsát, az három bukfencet vetett. Hát mit lát a kiráj ? Ott áll eggy gyönyörűséges szép nőü a víz közepibe. — Jaj, mencs meg, mer belefulladok! Mencs meg, mer belefulladok! Belevetette a kiráj magát a vízbe. Mikor megölelte a jányt, vagyis az asszonyt, akkor látta, hogy az az ü igazi felesége. — Akkor hát hogy kerültél ide ? Hát oszt elmondta neki a kirájné, hogy hogy járt, hogy mint került a vízbe. — Dehát a kiskacsa? Jaj, akkor hozzáfogott sírni a kirájné. Sírva mondta el, hogy mikor elment az apja sírját megnézni, mán akkor viselőüs vóut, oszt akkor, mikor a vén kirájné megölte, a vízbe lökte, akkor ott született meg neki a gyerek, Míg ott beszélgettek, hát a kiskacsa meg eltűnt. Jár össze-vissza, keresgeti, hát nem leli sehun, Hozzáfogott sírni a kirájné, hogy nincsen a kiskacsa. Hát mán mindeggy, elindultak búsan haza. Eggyrészbe boldogan, másrészbe búsan. Ahogy mendegélnek, hát néz így fel a kiráj kisasszony, hát az aranykacsa a feje felett szálldogál. — Nézd — aszongya —, itt az aranykacsa. Aszongya megint a kiráj: — Megnyilazom. — Jaj, ne nyilazd meg! — De én mégis megnyilazom. Aszontad, hogy téged se nyilazzalak meg — aszongya —, oszt ügyi, hogy jóul jártam? Akkor oszt megnyilazta a kiráj azt az aranykacsát is. Fejen tanálta. Abba a pillanatba lepottyant a főüdre az arany kacsa. Sírt, sírt a kirájné, hogy most mi lesz? Hát ahogy a kirájné hullajtotta rá a könnyeit, hármat ugrott az aranykacsa. Ojan gyönyörűséges szép kirájfi vallott belőülle, hogy ojan még a mesébe sincs. Akkor oszt boldogan mentek haza mind a hárman. Amaztat a drága szép kiráj kisasszonyt, meg az édesanyját eggy szilajcsikóunak a farkára köttette a kiráj, oszt aval hordatták el, szétrugatták. Ennyi vóut, mese vóut, aki hallgatta azé vóut. Aki nem hiszi, hát akkor kételkedjen benne. Jegyzet: 1. Sündisznócska: A Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok című munkája 441. (Sündisznóvőlegény) típusával egyezik annak A motívuma nélkül. 2. A fekete holló: Azonosítani nem lehetett a Berze Nagy féle típusok egyetlen darabjával sem. Véleményem szerint több meséből tevődik össze. Megtalálható ugyanis néhány típus egyes motívuma, de még ezek is csak részben.