A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KEMENCZEI Tibor: A gávai kultúra leletei a miskolci múzemban

A GÁVA KULTÜRA LELETEI A MISKOLCI MÚZEUMBAN 49 első felében is. Ezen a területen a Dubovác, Balta Vedre típusú leletanyagot helyezte a Hallstatt A periódusra, míg a Hallstatt B

L korszakra a Virtop — elő Besarabi horizontot tartotta jellemzőnek. A Hallstatt B

2-ben egész Románia területén, Észak-Szerbiában és Észak-Bulgáriában elterjedtek a besarabi típusú leletek. Ezen kívül délkeleti, keleti hatásra jelentek meg a trák-kimmer típusú fémtárgyak. A Besarabi kultúra folytatódása figyelhető meg a Hallstatt B

2

—C—D periódusokban is. Dobrudzsában a Hallstatt C periódus alatt a Babadag III., Moldvában Stoianci, Dél-Olténiában a Balta Vedre típusú leletanyag a jellemző. A romániai hallstattkor eredetét D. Berciu a helyi bronzkori kultúrákra vezette vissza. Szerinte a Bánát, a Körösök folyásterülete, Olténia, Munténia és ÉNy-Románia volt az a terület, ahol a hallstattkor kultúrája keletkezett. Ennek kialakításában az egyes területeknek megfelelően több kultúra (Vattina, Dubovác, Girla Maré, Pecica, Ottomani, Suciu, Noua, Verbicioara) vett részt. Emellett délnyugati és nyugati eredetű hallstatti formák nyomultak be Közép-Erdélybe, Munténiába és az Alsó-Dunához. A hallstattkor legidősebb szakaszát ÉNy-Romániában, Erdélyben, Moldvában, Olténiában és Munténiában a Pecica-Suseni kultúra képviselte.

69 Délnyugat-Románia területén újabban S. Morintz és P. Román körvonalazott egy új hallstattkori csoportot. Ezt a Duna Banalui szigetéről nevezték el, ahol a csoport egyik telepét tárták fel. A csoport lelőhelyei a Dunának a bolgár

1

—jugoszláv—román határ találkozásánál lévő szakaszánál helyezkednek el. A leletanyagban a Zutó—Brdo—Girla Maré kultúra tradíciói figyelhetők meg. Kora Halstatt A—B pediódus,

70 A Dél-Kárpát-medence bronzkorvégi kultúrájához csatlakoznak Északkelet-Bulgária egykorú lelőhelyei. A Raskopanitza kultúra Dobrudzsa, Olténia és Erdély területével mutatja a legszorosabb összefüggéseket, 71 hasonlóan a P. D. Dimitrov és M. Csicsikova által közölt leletanyaggal.

72 P. D. Dimitrov ezt Trója VII.b.2 rétege kerámiája alapján az i. e. XIII. századra keltezte. Jugoszláviában a Vojvodina területe volt az, amelynek bronzkorvégi története szorosan kapcsolódott Kelet-Magyarországéhoz. Ott, Dél-Romániához hasonlóan a kora a vaskorig tartott a középsőbronzkori lakosság élete. Ennek anyag és fémművessége számos idegen elemet vett át, s az így kiformálódott kultúra az egész keleti Kárpát-medence későbronzkori történetében meghatározó szerepet játszott. A bronzkor második felében Vojvodina területén a Vrsec—Vattina és a Dubovác—Zuto Brdo kultúrák népe élt. M. Garasanin az előbbit a Bánát, míg az utóbbit a Duna mentére lokalizálta. Származásukról és pontos korukról több vélemény alakult ki. Ezeket 1958-ig M. Garasanin foglalta öszsze, arra a következtetésre jutva, hogy mindkét kultúra a középsőbronzkortól a koravaskorig terjedő időszakra keltezhető.

73 Azóta több kutató foglalt állást ebben a kérdésben. Bóna István a Szeremle—Kubin—Círna csoportok keletkezését a halomsíros kultúra népének támadása elől elmenekült észak-dunántúli mészbetétes edények kultúrájának népcsoportjaival hozta összefüggésbe.

74 Mozsolics Amália szerint viszont a Cirna (Sze4