A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

NAGY Géza: Pápai Istvánné, a karcsai mesék legkiemelkedőbb mesemondója

PAPAI ISTVÁNNÉ KARCSAI MESEMONDÓ 495 hogyis ne mennék. A te életedért mindent megteszek, még az életemet is feláldozom. Elmegyek. Engedd be a sündisznóucskát! — Jaj, édes gyermekem! Tetülled váljak meg? Hisz te vagy a legjobb, te vagy a legszebb! — Nem baj édes, jóu apám! Csak haggyad. Hagy mennyek én a sündisznócskához feleségül. Beengedték a sündisznóucskát, oszt mondta, hogy a legkissebbik jánya hozzá megyén feleségül. Megtőütetett a kiráj három zsák aranyat, még ráadásul még eggy zsák aranyat, feltétette eggy szekérre, elindította vele a kocsist. A kiráj kisasszonynak meg sündisznóucskának meg eggy hintóut készíttetett. Hát elindulnak. Az arannyal megyén élőül a kocsis, ük pedig utánna a hintóuval. — Nem félsz tüllem szívem szép szerelme? — Hát hogy is félnék szivem szép szerelme, hiszen mellettem vagy. Mentek tovább. — Nem félsz tüllem szép kiráj kisasszony? — Hát hogy is félnék. Eggy sündisznóucska tul? Jaj, te kis buta. Megsimogatta a sündisznóucskát. Habár megszúrta a tenyerét. No, megint aszongya a sündisznóucska: — Szeretel-é engem szép királykisasszony? — Jaj hát hogyne szeretnélek. Ha nem szerettelek vóuna, hozzád se gyöttem vóuna feleségül. Nem hagytam vóuna ott a palotámat. De mivel szerettelek, hozzád gyöttem feleségül. Megint mentek tovább. Megint megszóulal a sündisznóucska: — Szeretsz-é engem szép kiráj kisasszony? — Hát mán hogyne szeretnélek sündisznóucska; Fogta a jány a sündisznóucskát, beleültette az ölébe. Ott simongatta. Eccer mit lát a jány? Kinyújtotta a nyakát. — Csóukolj meg szép kirájkisasszony! Hát nem vóut mit tenni, megcsóukolta a sündisznóucskának az orrát. Hát megcsóukolta. — Állj meg kocsis! De azonnal állj meg! Hömbörödött eggyet a sündisznóu, akkor leugrott a hintórul. Hát uramisten mit lát a kirájkisasszony? Eggy gyönyörűséges szép kiráj fi változott belőülle. Csak néz a jány: — Jaj a sündisznóucska! Jaj a sündisznóucska! — Én vagyok az nem más szép kirájkisasszony! öleljük meg eggymást! Megölelték eggymást, megcsóukolták eggymást. — Gyerünk vissza a kiráj i kastéjba! Amíg mentek, elbeszélte a kirájfi a kirájkisasszonynak, hogyhát ütet egy gonosz varázslóu sündisznóucskává változtatta, Oszt mindaddig sündisznóucskának kellett neki lenni, míg valaki belé nem szeret úgy, mint mán sündisznóuba, oszt meg nem csóukolj a. Mikor visszaérnek a kiráj elibe, hát csak nagyot nézett a kiráj. Ej, csakúgy ütötte a guta a jánynak a két vénebbik testvér j ét, ami jen szép kirájlegény vóut a sündisznócska.