A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

NAGY Géza: Pápai Istvánné, a karcsai mesék legkiemelkedőbb mesemondója

492 NAGY GÉZA dőübe, amit életem óuta minden szigi-szugját ismerek? Hát hogy is tévedhettem én el? Aszongya neki a szolga: — Hóu, drága uram, kedves bátyám! Hát mink itt vesszünk éhen! — Hát ez nem lehet édesfijam. De bizony úgy is vóut. Mán eljártak két napot, mán eljártak három napot, nem tudtak kiakadni az erdőübül. Eccer aszongya a kocsmáros: — Ha engemet valaki kivezetne ebbül az erdőübül, azt a jányom adnám hozzá feleségül, amejiket óuhajtsa. Még mellé adnék neki ojan két zsák aranyat, hogy csak bírná hazavinni. Eccer megszóulal a lába mellett valaki: — No, édes uram! kocsmáros uram! Én kivezetlek az erdőübül. De állód a fogadást? — Hun beszéltek? Kik vagytok? — Itt vagyok a lábod előütt. Lenéz a kocsmáros, láttya, hogy hát a sündisznóucska. — Hej sündisznóucska, te emberhangon is tudol beszélni? — Tudok én édes uram, drága gazdám! — No, állom a fogadást, vezess ki az erdőübül! Kivezette a sündisznóucska a kocsmárost az erdőübül. Elment a kocsmáros haza, a sündisznóucska meg ottmaradt a disznóuk mellett. Hát a kocsmáros el is felejtkezett a sündisznóurul. Eccer az eggyik nap megyén a király. Ahogy megyén, nagyot ki ját valaki a lova lába mellett: — Hej, állj meg! El ne gázoltass felséges kirájom! — Ki vagy te poronty? — Én vagyok a sündisznóucska. Majd a fejemre tapostattál. — Hm. Térjél ki az utambul, mer kettéharapom a nyakadot. — Ne nagyon ugráljon kocsis ur! — Aszondtam térjél ki az utambul, mer elgázolom a nyakadot. — No, jóul van, én kitérek, de erre ráfizetel. A sündisznóucska kitért, ük pedig mentek be az erdőübe. Alig értek be az erdőübe, hát úgy eltévedtek, elkalandoztak, elbandzsaloztak, hogy nem tudtak kiakadni az erdőübül. Hát mán ott jártak két nap, ott jártak három nap. Mán majd meghaltak éhen. Még eggy vadat se lüttek. — Felséges kirájom, ittveszünk az erdőübe! — Itt bizony. Nem kellett neked ojan gorombán beszélni a sündisznóucskával. Most mijén jóu vóuna, ha kivezetne az erdőübül! Megszóulal a sündisznóucska: — Itt vagyok én felséges kirájom. Ha kel kivezethetlek. — Vezess ki sündisznóucska, bármit is fizetek neked érte. — Állód a szavad felséges kirájom? — Állom. — No, akkor kössünk szerzőüdést. — Mit kívánsz? — Mit kívánok? Áztat a jányod add feleségül, amejiket én óuhajtom. Akkor pedig három zsák aranyat.