A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

NAGY Géza: Pápai Istvánné, a karcsai mesék legkiemelkedőbb mesemondója

487 PAPAI ISTVANNÉ A KARCSAI MESÉK LEGKIEMELKEDŐBB MESEMONDÓJA Karcsa a Bodrogköz közel 2400 lélekszámú községe. A felszabadulásig igen elmaradott falu armak ellenére, hogy körjegyzőségi székhely. Igaz, az elmaradottságát nagyrészben a falut körülvevő nagybirtoknak köszönhette. Hozzájárult elmaradottságához még az is, hogy a városhoz (Sátoraljaújhely, Sárospatak) elég nagy távolságra volt. Csak gyalogszerrel, vagy az év száraz hónapjaiban szekérrel tudtak innen a városba menn-i egészen 1924-ig. Ekkor épült meg ugyanis itt az első kövesút, mely a falut összekapcsolta a külvilággal. Szorgalmas, becsületes nép élt itt, olyan emberek, akik szeretettel őrizték őseik hagyományait. Ennek köszönhető az, hogy a n\éprajzi irodalomban sok adat van Karcsáról, hogy innen még egyetlen múltat kutató sem ment el üres kézzel. Magam már diákkoromban elhatároztam, hogy az itt élő és a fonókban, vagy az egyéb társas összejövetelekeni, vagy egyéb munkák szünetében előkerült meséket, mondákat, történeteket összegyűjtöm. S miután iskoláim elvégzése után visszakerültem falumba, meg is kezdtem diákkori elhatározásom valóra váltását. 1967-ben jelentkeztem először néprajzi pályázaton az itt gyűjtött mesékkel, s azóta mostanáig minden évben. Eddig 371 mese került lejegyzésre, összesen 39 mesélőt szólaltattam meg. A mesélők a falu társadalmának minden rétegét képviselik. Vannak közöttük volt gazdasági cselédek, pásztorok, kisparasztok, középparasztok, sőt a faluban élő cigánylakosságból is került ki hat mesélő. A mesélők közül 11 nő és 28 férfi. Kor szerint nézve az általános iskolástól a 80 évesig minden korosztályból található a mesélők között. 2640 gépelt oldal terjedelmű az eddig lejegyzett anyag. Az anyagot tanulmányozva megállapítható az, hogy a női mesemondók meseanyaga eltér a férfi mesemondók anyagától. Ha mesélnek is a női mesemondók olyan mesét, melyet a férfiak is mesélnek, azt átalakítják. Ez azonban csak igen ritkán fordul el, mert mint fent is említettem, a női mesemondók meseanyaga eltér a férfiakétól. Hogy miért van ez az eltérés? Véleményem szerint azért, mert a mesék legtöbbször csak egynemű hallgatóság között kerültek elmondásra, már ami a női mesélők meséit illeti, ugyanis ha vegyes hallgatóság volt jelen, akkor mindig férfi mesélő mesélt az összegyűlt