A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

BODGÁL Ferenc: Kovácsok lógyógyítása

480 BODGÁL FERENC Jegyzetek 1. Katona Imre: Népi állatorvoslás Csongrádon. Néprajzi Közi. III (1958) 1—2. sz. 231—268., 4. sz. 128—149., 1959. 1—2. sz. 147—162. Tóth János: Lóorvoslások. Népr. Közi. VIII (1963), 2—4. sz. 226—229. Vajkai Aurél: Egy bakonyi magyar falu paraszt állatorvosai. Ethn. XLIX (1938), 52—66. Vajkai: „A lovak betegségéről való orvosságok". Ethn. LXVIII (1947), 116—119. 2. Tóth: i. m. Vajkai: 1938., 1947. Molnár Gyula: Egy XVIII. századi gyógykovács-könyv receptjei. Ethn. LXXV (1964), 458—462. László Ferenc: Állatorvoslás 1800 körül. Magyar Állatorvosok Lapja XX (1964), 6. sz. 283—284. Ló-gyógyászat. Német eredeti kézirat 1812—1813 körül. 79 lap, bőrkötésben. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára: Gazdaság 28. K 257. Itt jegyzem meg, hogy a kovácsok embergyógyítására nincsenek számbavehető adataink. Egy általánosan ismert adomában él a foghúzó kovács (Ld. Kovács a borsodi népköltészetben. Borsodi Szemle X. (1966), 57—61), s ezt az adomát a legtöbb kovács ismeri. Embergyógyításra kései adatunk van a következő közlésben: „Kovács-legény mint sebész. N-Réde községben múlt héten egy kovács a padlásról leesvén, füle a földön lévő kosárba ütődve teljesen leszakadt; erre a kohónál fujtató segéd feltalálván magát, minden késedelem nélkül a szomszédba rontott s ott tűt, czérnát kérve a leszakadt fület jó nagy öltésekkel felvarrta." „Gyöngyös", 1873. július 14. 3. „ Item. Az mely Lónak az körmét megfaragják, akar mi okból máshoz vinni nem szabad, azt meg-patkolni. Annak büntetése egy forint." Archív Mesta Presov; Kovácsky Cech: Az eperjesi kovács-céh iratai kb. 1669. évből. Hasonlóan intézkednek a pápai kovácsok 1613-ban kiadott artikulusaikban is. Történelmi Tár, 1895. 102—103. „Ha a Kováts az érvágással, vagy nyilazással, vagy másképpen elrontaná a lovat, s azon elrontást ahoz értő, s részben nem hajló emberek megesmérnék, és hitelesen bizonyítanák, azt a lovat tartozik a Kováts maga költségén meggyógyítani, vagy annak illető árát, ha az meg nem gyógyulhatna, lefizteni." Veszprém megye, 1813. Megnyilaz: a pata belső részét szöggel megsérti. Vajkai Aurél: Egy magyar falu paraszt állatorvosai. Ethn. XLIX (1938), 60. 4. A nemzedékeken keresztül empirikus úton hagyományozott lógyógyítási módok később lejegyzett anyagát találjuk meg a Bihar megyei Konvár községben lakó Kamuti ősök birtokában a XVIII. század első feléből, mely 186 féle receptet tartalmaz. Molnár Gy.: i. m. 5. Szabó György Falusi kovács a XV—

XVI. században. Fólia Archeologica VI (1954), 143. 6. Magyary—Kossá Gyula: Magyar orvosi emlékek. Bp. 1929. I—

II. kötet. 7. Vajkai: „A lovak betegségéről való orvosságok". Ethn. LVIII (1947), 116—119. 8. Szabó Gy.: i. m. és Tört. Tár 1895. 102—103. 9. A szerző személyére vonatkozóan a könyv bevezetőjéből a következőket tudjuk meg: 1557-ben mint 15 éves ifjú Kunterpach Zsigmond ezredes szolgálatában állt, majd Belgiumban volt vele 3 évig. Innét Magyarországra került, ahol Rossel Claudiul ezredesnél szolgált, aki a S. Andreái (állítólag Szendrő, Borsod m.) parancsnoka volt. Itt a „fekete német lovasok"-nál volt tábori kovács, mert a mesterség fundamentumát előbbi uránál Belgiumban tanulta. Itt hét évig volt, majd a törökök Egerben elfogták s Konstantinápolyba vitték fogolynak. Onnan megszabadult s még sok kalandban volt része.