A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

BODGÁL Ferenc: Kovácsok lógyógyítása

478 BODGAL FERENC tályoggyökeret húztak a ló szügyibe. A tályoggyökér, a fekete hunyor — Helleborus niger — vékonyszálú gyökere. A tályoggyökeret úgy húzták, hogy a szügy bőrét előrehúzták, ezt egy árral keresztülszúrták, majd az ár helyére behúzták a tályoggyökeret. Ez gennyes daganatot idézett elő a ló szügyin. Ezt kipucolgatták, míg be nem gyógyult. Tályoggyökeret használtak akkor is, ha a ló beteg lett és nem tudták, hogy mi baja van. Azt tartották, ha a gyökér daganatot húz, akkor a ló meggyógyul, ha nem húzott, vagy nem volt beteg az állat, vagy pedig elhullott. 18. Futótályog esetén még eret is vágtak a ló nyakán. Ez úgy történt, hogy a ló nyakát madzaggal elkötötték, és a kidagadó eret az erre a célra szolgáló érvágó késsel átvágták. A vért addig eresztették ki, amíg jó élénk piros vér nem mutatkozott. 19. Ha a lónak kihegyesedett a foga, nem tudott enni. Ilyenkor a kovács az erre a célra szolgáló fogreszelővel lereszelte. Ha régi fog nem akart kiesni és az új nőtt, egy vaspálca és egy kalapács segítségével a kovács kiütötte. 20. Körme beszakadt: A kovács kireszeli a beszakadást és mindig pontosan vasalják. Hasonló betegségekkel Egerlövőn, Cigándon, Mezőkeresztesen, Nagyszénáson stb. is a kovácsok foglalkoztak.*

8 Bár egyes, elzártabb falvakban a kovácsok még foglalkoztak lógyógyítással, a legtöbb esetben ez azonban csak a patára korlátozódott. Ezt bizonyítják a miskolci Herman Ottó Múzeum által 1963-ban kibocsátott kérdőivekre beküldött adatok.

39 Lógyógyítással kapcsolatos eszközöket a múzeumi gyűjteményekben alig találunk, mivel e témát a kovácsmesterséggel összekapcsolva alig kutatták. Lógyógyító eszközöket említenek a XIX. századi limitációk. A kovácsok állatgyógyítására utalást találunk a Tokajban 1804-ben kiadott árszabásban. Eszerint: „Ér vágás 6 kr."

40 Kovácsszerszámok vásárlásakor ilyen állatgyógyító eszközök is előkerülnek. Ilyen eszköz a patakutatófogó (10. kép). Előkerül még „ásító" vagy „ásítóvas" is. Ez vékony zablaszerű eszköz két végén felhajlítva. Legtöbbször a kovács maga készíti. Fogreszelés előtt a ló szájába dugták, hogy a szája tátva maradjon. Ilyen tárgyat ismerünk Verpelétről, Mikófalváról és Kisgyőrből a múlt századból. (11. kép) A fog kivésésére szolgált a farkasfogvéső (Verpelét), vagy farkasfogkiütővas (Alföld). Ez hosszúnyelű acélszerszám, melynek egyik vége vésőszerűen van) kiöblösítve. Ezzel véste ki a kovács a farkasfogat. Ezt a szerszámot a kovácsok készítették. Lógyógyításnál nélkülözhetetlen eszköz az érvágó, (Mezőcsát, Kisgyőr), vagy lónyakvágó (Verpelét). Ez rendszerint vékony acélból készült, egyik végén háromszög alakban ellaposítva és finoman élezve, másik végén, köralakban visszahajtva. A beteg lovon, elsősorban a ló nyakán vágott vele eret a kovács. Ritkábban előkerül még a fogreszelő is.