A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KEMENCZEI Tibor: A gávai kultúra leletei a miskolci múzemban

A GÁVA KULTÜRA LELETEI A MISKOLCI MÚZEUMBAN 45 A Prut melletti Magala településen 1955—62-ben nagyméretű tervásatást végzett G. I. Szmirnova. Három települési horizontot tudott megkülönböztetni: a Noa kultúra, az idősebb trák hallstatt, s a fiatalabb trák hallstattkor, azaz a Goligrád csoport leleteit tartalmazó rétegeket. Összehasonlítva ezeket, megállapította, hogy az első és a második réteg között éles törés van, míg a második és harmadik leletanyaga folyamatos fejlődést tükröz. A hallstattkor emlékei az észak-magyarországi Gáva típusú és a szlovákiai somotori leletekkel egyeznek meg. Ez alapján a Kárpátokon, az uzsoki, vereckei és jablonicki szorosokon át a Felső-Tiszavidékről a gávai kultúra népcsoportjainak a Kárpátaljára, Középső-Dny észter vidékére való vándorlását tételezte fel. A moldavai hasonló típusú leletanyagot más eredetűnek, a Gáva kultúra keleti elterjedésterületéről származónak gondolta. A népmozgás időpontját, a legidősebb goligrádi típusú leleteket a X. századra, a legfiatalabbakat a VII. század második felére tette. Keltezési alapnak a Magala település egyik idősebb hallstatti gödrében talált sujtásos fibulatöredéket, s egy a Noa kultúra leleteivel együtt talált lapos bronz nyílhegyet tartotta, amelyet a Hallstatt A

2 periódusra, azaz a XI. századra keltezett. Ugyancsak a Noa kultúra XII—

XI. századi datálásának bizonyítékát vélte megtalálni a nyírkarász—gyulaházi és ópályi bronz kincsleletekben, amelyeket a Hallstatt Aj periódusból származónak vélt. A goligrádi csoport végét a dnyeperi erdős-sztyeppe szkítakori leleteinek nyugat felé terjedése jelzi a VII. század második felében." Moldava területének kora hallstattkori emlékeivel részletesen A. I. Meljukova foglalkozott. A soldanesti, lukasevkai és kisinevi telepek kerámiaanyagának és a soldanesti urnatemető leleteinek elemzése alapján hasonlóságot vett észre azok és a Kárpátok, Duna vidékének bronzkor végi, kora vaskori emlékanyaga között. Az i. e. IX—

VII. század volt szerinte az az időszak, amelyből a moldavai hallstattkori leletek származnak.

48 A Prut—Dnyeszter közötti moldavai területek prészkíta korszakát külön tanulmányban, részletesen is tárgyalta A. I. Meljukova. A prészkíta kort itt két szakaszra választotta szét, a későbronzkori Noa kultúra idejére, amely a XI—

IX. századot öleli fel, s a IX. század második fele — VIII. századi trák-hallstatti kultúra korszakára, Az utóbbi emlékanyagát (pl.: kisinevi település) a román Moldva területén előkerült azonos korú kerámiával tartotta megegyezőnek, amelyek a kárpát—dunai hallstattkori kultúrához tartoztak. Ugyanide sorolta a goligrádi csoportot is. Megállapította, hogy a Prut—Dnyeszter vidékén a Noa és a trák-hallstatti kultúra leletei között nincs genetikus kapcsolat. Az új formák elterjedése erre a területre a Duna-medence déli területeiről történhetett, azonban ebben Meljukova nagyobb szerepet tulajdonított a kulturális kapcsolatoknak, mint népmozgásnak. Ez a IX. század végén, VIII. század elején ment végbe. A trák-hallstatti kultúra fiatalabb szakaszát Moldava erdős-sztyeppés vidékén a soldanesti telep és temető képviseli. Ez a romániai Balta Vedre, Stoianca, Poiana, Popesti lelőhelyek anyagával árulja el a legtöbb rokonságot. Kora az i. e. VIII. század második fele. A VII. század kezdeti szakaszából az erdős-sztyeppés területeken már a korai szkíta kor emlékei kerültek elő.

49