A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

BODGÁL Ferenc: Kovácsok lógyógyítása

457 A KOVÁCSOK LÓGYÓGYÍTÁSA BODGÁL FERENC A paraszti társadalomban évszázadokon keresztül parasztemberek, pásztorok, kovácsok gondoskodtak a megbetegedett állatok gyógyításáról. Néprajzi tanulmányok többször foglalkoztak a parasztemberek, pásztorok állatgyógyító ismereteivel, esetenként a kovácsokat is említik. A legutóbbi évek néprajzi gyűjtéseiben, publikációiban is megtaláljuk a régi paraszti állatorvoslás nyomait.

1 A visszaemlékezéseken, recens paraszti ismereteken kívül csíziók, naptárak, több évszázados kéziratos feljegyzések is megőrizték az állatgyógyító ismereteket.

2 Az állatok közül a ló rendszeres patkolása, különféle betegségeinek gyógyítása évszázadokon keresztül elsősorban a kovács feladata volt. Különösen a pata kezelése, a jó patkolás kívánt nagy ügyességet és hozzáértést. A jó patkolást a céhszabályok is megkövetelték, sőt, ha patkolás közben a kovács a lovat megnyilazta volna, kártérítésre is kötelezték.

3 A kovácsok lógyógyítása különösen háborús időkben volt nélkülözhetetlen. Ilyenkor szúrt, lőtt, égetett sebeket kellett gyógyítani, operálni. Ezért a nemzedékeken keresztül szájhagyományban és tapasztalati úton átörökített ismeretanyag mellett — éppen a ló fontosságára való tekintettel — már elég korán megjelennek a ló ápolásával foglalkozó könyvek. A Heltai Gáspár által Kolozsvárott feltehetőleg 1590-ben kiadott csízióban már külön fejezet „Az lovaknak betegségekről való orvosság" található.

4 Szabó György a falusi kovácsok XV—

XVI. századi munkájáról írott tanulmányában említi a lógyógyítás fontosságát is.

5 Heltai fentebb említett munkájának népszerűségét az is bizonyítja, hogy többször is kiadták, így legutóbb Budán, 1875-ben.

6 A XVI. századból való a csíksomlyói kézirat, melynek receptjei a Csízióval mutatnak rokonságot. A XVI—

XVII. század fordulójáról való Balassi Zsigmond Emlékkönyvben, valamint Révai István 1666-ból származó kéziratos könyvében, a Berhidáról származó terjedelmes orvosló könyvben is sok állatgyógyító eljárást, receptet találunk.

7 1631-ben Petrován

( feljegyzik, hogy egy zsellér kovácsmesterséggel szolgál s a „lounak nyaualiajahoz is tud". Az állatgyógyító orvosságok nagy részét is a kovács készítette ebben az időben. Orvosság készítésre használták az avas hájat, timsót, zöld gálicot, tojást és mézet. Kisebb állatsebészeti műtét volt az érvágás, erre 1544-ből van adatunk.