A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

BODGÁL Ferenc: Kovácsok lógyógyítása

458 BODGÁL FERENC Az „érvágót" a kovács szerszámai között mindig felsorolják. Ezt a szerszámot ásatásból is ismerjük, de szerepel a tokaji sebészek 1691-ből való pecsétjén is és említik a Pápán 1613-ban kiadott kovács artikulusok is.

8 Bőhm (Tseh) Mártonnak először 1656-ban Lőcsén megjelent ..Lovak orvosságos meg próbált új könyvetskéje" nagy népszerűségnek örvendett. Egyes részeit lemásolták a kéziratos füzetekbe, újranyomták 1676, 1797, 1822. években

9 A gyakorlatban elsajátított ismeretanyag, a kéziratos és nyomtatott művekben meglevő receptek hatása egy adott korszakban együtt is jelentkezhetett, szétválasztásuk szinte lehetetlen. A lovak ápolása, gondozása, gyógyítása nemcsak a tulajdonosnak, hanem az államnak is fontos volt. A parasztokat az elmúlt századokban sokszor

1 terhelték futárszolgálattal, szekerezéssel, s a háborúk alkalmával előfordult, hogy a lovakat egyszerűen összeszedték. A lovak tervszerű gondozásáról, gyógyításáról az állam is igyekezett intézkedni. A céhekben már korán megkövetelték a jó patkolást, de a lóorvoslás kötelező elsajátítására a XVIII. század végéig nincsenek adataink. 1799. szt. Mihály havában a Helytartótanács rendeletet küld ki a megyéknek, hogy a falusi és városi kovácslegényeket Pestre küldjék a baromorvosi ismeretek elsajátítása végett.

10 Két évvel korábban, 1797. január 2-án nevezik ki Pesten Tolnay Sándort az állatgyógytan tanárának, s hamarosan egy kovácsműhelyt is felállítanak, ahol a kovácsok a szükséges gyakorlati ismereteket is elsajátíthatják.

11 Tolnay Sán»dor nemcsak jó felkészültségű gyakorlati szakember, hanem két könyvet is írt (Barmokat orvosló könyv, Pest, 1795, A Lovak megesméréséről és orvoslásáról Pozsony és Pest, 1804.), s művei elég nagy népszerűségnek örvendettek. Az állatgyógyítás megkövetelése az államhatalom részéről jelentős lépésnek könyvelhető el. megvalósítása azonban nem megy könnyen. Ez többféle okkal is magyarázható. Sokan elegendőnek tartják ekkor még a tapasztalati úton, vagy a különféle csíziókból elsajátítható ismereteket, de a jelentős anyagi áldozatokkal járó tanulásért egyébként sem lelkesednjek. Ezért a Helytartótanács egy újabb rendelete kedvezményeket nyújt a tanulni akaróknak. Így a felmerülő költségeket a helyi törvényhatóságoknak kell fedezni, viszont néhány év múlva a baromorvosi iskolával nem rendelkezők nem lehetnek mesterré.

12 A rendeletnek az utóbbi kikötése a későbbi évtizedekben a céheknek módot nyújt arra, hogy erre való hivatkozással az új mesterek felvétele elől elzárkózzanak. Hogy a kovácsok lógyógyító tevékenysége a nagyobb városokban általános volt, azt a miskolci kovácsoknak a város számára benyújtott számlái is bizonyítják az 1770—1793 közötti évekből. 1770-ben Gaiszler Antal Miskolc város számára a következő lógyógyításokat végezte: ,,Az setét szürke ló az első lábára sánta volt, az gyógyításért és orvosságért 1 Rf 51 xr. Az kis szürke meg volt rúgva a hátusó lábára és az nyerges ló is az lábát megrántotta az orvosságért és gyógyításért 3 Rf 3 xr."

13 A későbbi években Pachmaiszter János végez állatgyógyítást a város számára. Így 1793-ban: