A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KEMENCZEI Tibor: A gávai kultúra leletei a miskolci múzemban

44 KEMENCZEI TIBOR A Hallstatt B

3 periódusban a nyugat-kárpát-medencei podoli kultúra hatása figyelhető meg Kelet-Szlovákiában, ahol ennek nyomán a Somotor típus alakult ki. Ennek fejlődése a szkíta-korig, a Kustanovice kultúra megjelenéséig tartott.

38 A Gáva kultúra tisza-vidéki leleteivel szinte megegyező emlékanyag ismeretes a Szovjetunió Kárpátok menti területeiről, a Középső-Dnyeszter jobb parti. Moldava Prut—Dnyeszter közti vidékéről. Kárpátaljáról az első gávai típusú leletet, egy urnát Munkácsról I. Zatlukál közölte,

39 majd Bernjakovic Ungvárról,

40 és Potusnjak több lelőhelyről publikált leleteket. u G. I. Szmirnova és K. V. Bernjakovic a kárpátaljai szkítakori kustanovice kultúra eredetével kapcsolatban vizsgálta meg a helyi előzményeket, a kora hallstattkori leletanyagot. Több település és földvár kerámialeleteit ismertetve a Gáva kultúra és a nyugat-ukrajnai goligrádi típus egyezéseire mutattak rá. Ezeknek a leleteknek a korát a II—

I. évezred határától a VI. század kezdetéig terjedő időszakra szabták meg. A kárpátaljai trákhallstatt kultúra végét a podoliai erdős-sztyeppéről nyugatra nyomuló, s ott a kustanovice kultúrát kialakító törzsek okozták/

12 Az ukrajnai erdős-sztyeppei törzsek ellen emelték G. I. Szmirnova szerint a kárpátaljai hallstattkori földvárakat (Ardonovo, Selestovo). Az ezekről előkerült kerámialeleteket a kifejlett hallstattkor hagyatékának tartotta, s az i. e. VII.—

VI. század fordulójára, a VI. század kezdetére keltezte/'

3 A Középső-Dnyeszter vidéki hallstattkori leleteket először T. Sulimirski említette, s goligrádi típusnak nevezve, azokat a trák-kimmer kultúrkörbe sorolta. Véleménye szerint a trák-kimmer típusú tárgyakat egy i. e. 700 körül Erdélyből kiindult néphullám juttatta el Nyugat-Podólia területére. Ennek hagyatékához tartozott a michalkovói kincs is. A trák— kimmer időszak végét a szkíta kor kezdete, az i. e. 560-as évek jelentik/'

4 A goligrádi csoport átfogó jellemzését elsőként A. J. Meljukova adta. Településekről származó kerámia elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy annak legközelebbi párhuzamai a Közép-Duna vidék i. e. IX—

VII. századi lelőhelyein fordulnak elő. Szerinte ezt a keltezést támasztják alá a bronztárgyak, két Peschiera fibula és egy erdélyi típusú bronzbalta öntőmintája is. A csoport temetkezési rítusa a hamvasztás volt, két esetben halomsírokat is találtak. A goligrádi csoport hagyatékához sorolta Meljukova a Gruskáról, Olasevről, Goligrádról és Michalkovóról származó kincseket is. Ezeknek tárgyai között is több Duna-vidéki, erdélyi származású típust sorolt fel. Az egyezések alapján dél—lészaki irányú, a Kárpát— Duna vidékéről az északi Dnyeszterig eljutott népmozgást állapított meg.'

10 I. Szvesnyikov a goligrádi csoport emlékeit az i. e. X—

VII. század első fele közé keltezte. A kerámialeletek legközelebbi párhuzamait Dél-Szlovákia hetényi és Északnyugat-Magyarország váli kultúrájának anyagában vélte felfedezni. A Kárpátok menti és moldavai hallstattkori emlékeket is ehhez a csoporthoz sorolta. Eredetük tisztázását nem tartotta lehetségesnek. A goligrádi csoport véleménye szerint az i. e. VII. század második felében a Dnyeper vidéki szkíta törzsek előrenyomulása következtében szűnt meg/'

1

'