A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
SELMECZI KOVÁCS Attila: Torkos csűrök Észak-Borsodban
444 SELMECZI KOVÁCS ATTILA pántok fogtak át. A vízszintes lécekre erősítik a sarokvasakat. A kapuszárnyak a sarokvasak segítségével a torokbejárat két oldalán álló oszlopokba ütött kampókon forognak. Régebben sövényből, fonásból készítették a kaput, amelyet nem az oszlopokra függesztettek, hanem a kapukeret alsó sarka egy kivájt tönkön, tuskón, felső sarka a torok felső keresztgerendájába, a vízvezetőgerendába. mély esztett lyukban forgott.'1 A sövénykaput a múlt század közepe táján kezdte kiszorítani a függőleges deszkából ácsolt kapu. 22 A deszkakaput eleinte a sövénykapu keretéhez hasonlóan rögzítették. Már csak néhány régi csűrön találunk rúdon forgó deszkakaput (Domaháza, Borsodszentgyörgy, Hangács) (8. kép). A kapu szárnyai kapcsos szögeléssel vannak a kapu magasságának megfelelő 10 cm vastag, kerek metszetű rúdra erősítve. A rúd két vége kovácsolt vaspánttal van ellátva, amely középen álló rövid vastengelyt tart. A rúd alsó végének vastengelye a csűrbejárat sarokoszlopa mellé a földbe ásott tölgyfakorongon forog, kissé belesüllyesztve. Felső vége az oszlopba erősített kerek vaskereiben áll. Ennél hagyományosabb rögzítésmódot mutat be Szlovákiából Niederle, Lubor, ahol csűrkapuk egyáltalán nincsenek az oldalsó oszlopfalakra függesztve. A kaput tartó forgó gerenda Behun, ,futó' végeibe erősített vastengely alul kivájt kőben vagy tönkben forog, felül pedig a kapukeret szemöldökfájába mélyesztett csapban. 21 Hasonló rögzítési módot ír le Chotek, Karel is. 2/ ' Az ásványi eredetű anyagból, főként kőből, téglából épített torkos csűrök a századforduló után jelentek meg az észak-borsodi parasztgazdaságokban. Ezek a csűrök teljesen megőrizték a gerendavázas csűrök hagyományos alaprajzi beosztását: a középső helyiség két oldalán hasonló módon helyezkednek el a tárolóhelyiségek, a fiókok, csűrágak. A tárolóhelyiségek alaprajzi bővítése is hasonlóan történt, mint a gerendavázas épületeknél. Az újabban épített téglacsűrök — az előforduló adatok nagy számában — nyeregtetős formát mutatnak. A torkos csűrépület hosszanti tengelyén elhelyezkedő fedélszerkezetet az oldalsó falak egyenes felfalazásával, téglából rakott tűzfallal zárták le. A fedélanyag cserép vagy pala ezeken az épületeken. Az egyszerűbb tetőszerkesztés ellenére néha a hagyományos építésmódhoz való ragaszkodás olyan erős volt, hogy torok kiképzését a régi csűrök mintájára sátortetővel szerkesztették meg (9. kép). A csűrtorok szarufái az oldalsó bejárati falakra fektetett gerendákra és az oldalfalakat felül öszszekötő borítógerendára, támaszkodnak. A borítógerenda egyben a kapubejárat felső határolóját is képezte. Két végébe az oldalfalak mellett álló kapuoszlopokat csapolták, amelyekkel belülről átlósan elhelyezett kötőfák rögzítették. A hagyományos mintára szerkesztett sátoros csűrtorok a külsőre megmutatkozó hasonlóság ellenére eltér a szalmás, régi csűrök torokszerkesztésétől. Itt a torok tetőszerkezete zárt sátortetőt alkot, amelynél nem használtak farszarufákat. Az üstök alatt nem maradt nyílás, mert a borítógerendára állított szarufák felnyúltak a tetőcsúcsig, és a tetőt végig befedték cseréppel. A téglacsűr torokszerkesztése statikai szempontból is eltér a hagyományostól: a tetőzetet nem oszlopokon álló gerendakeret tartja,
