A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

SELMECZI KOVÁCS Attila: Torkos csűrök Észak-Borsodban

TORKOS CSŰRÖK ÉSZAK-BORSODBAN 445 9. kép. Téglafalazatú torkos csűr. Felsőnyárád. Selmeczi Kovács Attila felv. hanem az a torok oldalsó falaira támaszkodik. A csűrtorok oldalfalain nyugszanak a felső keresztgerendák is. A téglából és egyéb ásványi anyagból épített torkos csűrök és a hagyományos faépületek közötti alapvető eltérést a statikai, konstrukciós különbség jelenti, amely az építőanyag jellegéből adódik. Barabás Jenő a csűrök típusokba osztásánál legutóbb irányadónak a konstrukciót, elsősorban a tetőteher megtartásának megoldása közötti különbségeket tekintette.

25 A tetőteher viselésének módja szerint elhatárolást tett többek között a falazott és vázas szerkezetek között. Ez a lényeges szerkesztési különbség egyazon földrajzi területen az időbeli változás eredményeként: a fáról ásványi építőanyagra való áttérés következtében is előáll. Az építőanyagnak ez az alapvető megváltozása az épületszerkesztést is lényegesen megváltoztatta.

26 Ugyanis a gerendavázas csűr tetőszerkezetét a felső gerendakeret közvetítésével az alapkereten álló oszlopok tartották, az épület gerendaváza. A falak nem játszottak szerepet a tetőzet megtartásában, ezért kiképzésük másodlagos jelentőségű volt. Az ásványi anyagból építkezésnél viszont a falaknak lényeges feladatuk lett: az épület külső falazata tartja meg a tetőszerkezetet a ráfektetett koszorúgerendák által. A csűrtorok tetőzete is az oldalsó falakra támaszkodott. A falvastagság vályogból 50 cm, kőből, téglából 35—40 cm volt. A külső falak alá rendszerint kőből alapozást készítettek, amit 50—80 cm magasra húzták fel. Alapozás csak a tárolóhelyiségek külső falai alá készült, mert a középső helyiséget változatlanul a szabad át-