A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

SELMECZI KOVÁCS Attila: Torkos csűrök Észak-Borsodban

438 SELMECZI KOVÁCS ATTILA épület hossztengelyére merőleges irányban helyezkedtek el olyan módon, hogy az épület két szélső falának és a középső helyiség, ,a szérű oldalfalainak alapjául szolgáljanak. A középen elhelyezkedő két talpfa 2—3 méterrel hosszabb, mint a szélsők, mert a torok bejárati oszlopainak megtartása is feladata. A torok oldalfalainak alapzatát jelentő belső alapgerendák mindig egy darabból álltak, statikai fontosságuk miatt.

15 Egy átlagos méretű torkos csűr oldalsó falainak alapgerendái 6—7 m, a belső alapgerendák 8— 10 m hosszúságot tettek ki (2. kép). A tárolóhelyiségek első és hátsó falának alapzatát szintén négy gerenda alkotta, amelyeket sarkaiknál a talpfákba csapoltak. A kereszttalpfák egyforma hosszúságúak voltak, méretük a tárolóhelyiségek hosszához igazodott, ami 5—8 m lehetett. Az egymást keresztező alapgerendákat egyenes irányú bevágással mélyesztették egymásba, berovás által kapcsolták össze.

iC A gerendavégek 10—15 cm-rel nyúltak túl az összekapcsolás helyén. Az épület alapzatát képező gerendákat régen erős tölgyfából vágták, amit fejszével faragtak szögletesre. Az alapgerendák vastagsága ritkán volt 40 cm alatt. A századfordulón épült csűrökön viszont már 25 cm-nél vastagabb gerenda alig fordul elő. Ezek tartós összekapcsolására bonyolultabb gerendakötési módokat kellett alkalmazni. A csűr alapkeretének sarkainál, a kötések felett egy-egy erősebb oszlop helyezkedik el, amely a felső gerendakeret sarkaiba csapolva rögzíti az épület vázát. A falsíkokat a sarokoszlopok között további közbeeső, rend3. kép. A csűrtorok tetőszerkezete. Borsodbóta. Selmeczi Kovács Attila felv.