A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

SELMECZI KOVÁCS Attila: Torkos csűrök Észak-Borsodban

435 TORKOS CSŰRÖK ÉSZAK-BORSODBAN SELMECZI KOVÁCS ATTILA Borsod megye hegyvidékes északi területének hagyományos gazdálkodásában a csűr alapvető szerepet játszott. Ez a gazdasági épület szolgált a gépi cséplés általános elterjedéséig a kévébe kötött szálas gabona tárolására, és biztosított helyet a kézi szemnyerés fáradságos munkája számára. A XX. század elejéig a hegyvidék gazdálkodásában a csűr nyújtott védelmet a kicséplésre váró gabonakévéknek, és a cséplést végzőknek is. A csűr használatának alapján nevezte el Schier, Bruno Közép-Európa csapadékos klímájú területének hagyományos gazdálkodási formáját csűrös gazdálkodásnak.

1 A csűr használata azonban nem jelentette azt, hogy minden egyes paraszti gazdaság rendelkezett ezzel az épülettel. Általában az 5 holdon aluli kisgazdák portájáról hiányoztak a csűrök, amint erről Pápai Károly a múlt század végén tudósított: „különálló csűr csak a módosabbaknál fordul elő ... A csűr helyén némelyeknél a szín áll, vagy a szegényeknél ott van a szabadszérű".

2 A csűr helyettesítésére sokszor egyszerű építmények, vagy kimondottan takarmánytároló abarák szolgáltak.

3 A csűrös építkezés a múlt század közepétől bontakozott ki jelentősebben a gabonakonjunktúrák és az egész mezőgazdasági termelés fellendülésének ösztönző hatására.

4 A gazdasági megerősödés nagyobb számban jelentette meg a kisparaszti portákon a csűrt. A parasztgazdákban mindig megvolt a törekvés, hogy amint lehetőségük nyílt rá, csűrt építettek. Ezt erősítette az a felfogás, amit egy égerszögi gazda említett: „a faluba az embert addig nem is vették figyelembe, míg nem vót csűrje".

5 Ugyanisa csűr gazdasági funkcióin kívül jelentős társadalmi szerepkörrel is rendelkezett a falu életében, szinte a mai napig. A csűrépület volt — létével és méreteivel — elsősorban fokmérője és kifejezője a parasztgazdaság erejének, alapja a gazda társadalmi rangjának, tekintélyének.

6 Ez adhat magyarázatot arra, hogy a századfordulón, de a XX. század első felében is, amikor a gépi cséplés miatt már nélkülözhetőek lettek a csűrök, mégis igen nagy számban épültek nemegyszer hatalmasabb és tágasabb méretűek, mint egykor. Ezek az épületek inkább a paraszti gazdaság erejével való hivalkodást szolgálták, mint tulajdonképpeni gazdasági szerepkört. Ekkor jelentek meg ÉszakBorsodban ismét nagyobb számban a torkos csűrök, sokszor új építőanyagból, de sok hagyományos építési formát megőrizve. A torkos csűrök nemcsak egy jellegzetes gazdasági építkezési formát képviselnek, hanem a gazdasági elkülönülés mértékét is jelezték. Egy-egy