A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
KILIÁN István: Latin nyelvű komédia a XVIII. század elejéről a Borsod megyei Levéltárban
LATIN NYELVŰ KOMÉDIA 387 téma, s négy nagyon jó vígjáték is megjelenik a kötetben, minorita koncepciót, tendenciát sejtet. Hogyan kerültek a jezsuita eredetű, Linzben, Bécsben, Trencsénben, Kassán, az ismeretlen belga-flamand városban született jezsuita darabok Kanta minorita iskolájába? Volt néhány olyan magyar város, ahol a drámakolligátum és egy-egy dráma keletkezése táján egyszerre éltek és dolgoztak a jezsuiták, Ilyen volt Lőcse, Nagybánya, Eperjes, Eger. 30 Ezekben az iskolákban a minoriták nemcsak elleshették a „sikert aratott' vagy jónak vélt iskoladrámák mesterfogásait, hanem, minthogy egy-egy drámából több másolat is forgott közkézen, egy-egy jezsuita darab másolatának is birtokába juthattak. Ezekből a városokból pedig már viszonylag könnyűszerrel jutottak le a darabok Kantába. A kölcsönzés még így is többszörösnek tűnik. Hiszen a trencséni darabnak előbb el kellett kerülnie Lőcse, Eperjes, Nagybánya vagy Eger jezsuita iskolájába, s csak innét, ezeknek a városoknak a minorita iskolájába, s ezután Kantába. A Bécsben született darab pedig előbb a kassai jezsuita iskolába, innen valamelyik említett városba, majd ugyanennek a városnak a minorita rendházába, s csak legvégül le Kantába. A kölcsönzésnek egészen bonyolult, s igen hosszadalmas útja ez, de véleményünk szerint nem elképzelhetetlen, hiszen a jezsuita példahatás igen erős volt a XVIII. század elején. A belga-flamand, a linzi darabok Kantába kerülése is csak ilyen többszörös kölcsönzés révén képzelhető el. Ez a többszörös áttétel indokolhatja azt, hogy az 1688-ban Trencsénben előadott Miklós-dráma, vagy az 1698-ban Bécsben született Gladiátor Moschus című retorikai dráma, vagy az 1708-ban már meglevő Exile pretium posco kezdetű adulatív, ha úgytetszik, iránydráma Kantába csak 1732előtt jutott el, helyesebben csak ebben az évben katalogizálják. A jezsuita drámák Kantába kerülésének lehetséges egy másik útja is, azaz egyegy drámafüzetet ma még nem ismert személyek vitték le Linzből, Bécsből, Kassáról, a belga-flamand házból Kantába. Az 1680-ban Esztelneken alapított minorita iskola tanítói Guarini Bonaventura és Lucioli József 31 olasz minoriták voltak. Talán ők hozták magukkal Linzből, illetve Bécsből. 1696ban a kantai minorita konvent elöljárója Raszlaviczi Bálint, 32 aki 1686-ban Lőcsén, 1692-ben pedig az egri ház elüljárója volt. Raszlaviczi tehát Lőcséről is, Egerből is szállíthatta ezeket a füzeteket Kantába. A kölcsönzés nyilvánvaló. Mi tette indokolttá azt, hogy a legkülönfélébb helyekről, Belgiumból, Linzből, Trencsénből, Kassáról Kantába került darabokat egy kötetbe fűzzék? Ismét csak a jezsuita példahatásra hivatkozhatunk. A minoriták pedagógiai, drámarendezési, -írási gyakorlata közelsem lehetett annyira megalapozott, mint a jezsuitáké. A minoriták követték ugyan a jezsuita Ratio studiorum alapelveit, ez azonban csak alkalomszerű és esetleges lehetett. Volt arra eset, hogy a jezsuiták bevádolták a csiksomlyói ferenceseket a főkormányszéknél 1726-ban amiatt, hogy tanítói gyakorlatlanok, pedagógiájuk elavult. 33 Balázs Antal csiksomlyói ferencest pedig feljelentették valamiféle színpadi mű miatt. 3 ' 1 Kovács Bernandon, a XVIII. század második feléből való kantai drámagyűjtemény ismertetője említi meg, hogy egy Canonica Visitatio előírta a kantai minoriták számára, hogy az előadott 25»
