A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

KILIÁN István: Latin nyelvű komédia a XVIII. század elejéről a Borsod megyei Levéltárban

388 KILIÁN ISTVÁN darabokat egy külön könyvben rögzítsék.

35 Lehetséges, hogy ez a parancsolóan előírt, a minoriták részéről akarva-akaratlanul elfogadott jezsuita példa, valamint a Canonica Visitatio késztette Kanta minoritáit arra, hogy egy kissé maguk mentségéül is a számukra mindenképpen akadékoskodónak tűnő, jezsuita intenciójú felügyelőnek, visitatornak jezsuita darabokat is tartalmazó drámakötetet mutattak be. Lehetséges, hogy ez a jezsuita darabokat is tartalmazó kolligátum keletkezésének az oka. Kanta község minorita iskolájának jogelődjét Esztelneken, 1682-ben Kantától mintegy 20—30 kilométerre fekvő községben alapították. 1692ben már kicsinynek bizonyult épületek helyébe Kantán új épületeket kezdenek emelni, s 1696-ban az iskolát is Kantába helyezik át.

3<i Ezután az iskola és a rendház fokozatosan bővül. 1848-ban a rendkívül kicsiny Kanta községet érthető okokból Kézdivásárhelyhez kapcsolták,'" s ettől kezdve az iskola a kézdivásárhely-kantai iskola nevét viseli. A városrész egyébként ma is őrzi a Kanta nevet.

38 A kantai minoriták valószínűleg az iskolaalapítástól kezdve adtak elő drámákat. A jezsuita drámák Kantába kerülésének felsorolt lehetőségei erősítik ezt a feltételezésünket. A XVII. század végén Erdélyben, Székelyföldön született a Comoedia Generális. A dráma szövegében előforduló Brassó, valamint a Háromszék megyét északkeletről délnyugati irányban átszelő Feketeügy neve alapján feltételezhető, hogy a dráma székelyföldön, talán éppen az 1696-ban Kantában létrejött minorita iskolában keletkezett.

39 A történeti folyamatosságot ez a most ismertetett drámagyűjtemény biztosítja, hiszen az esztelneki jogelőd iskola alapításától kezdve, egészen 1732-ig bármelyik esztendőben elképzelhető a drámafüzetek Kantába jutása. Ezt az 1732 vagy 1738 után egybefűzött kötetet az utódok ismerték, hiszen a Kovács Bernardon által bemutatott füzetben, amely az 1752—1779-ig játszott kantai színjátékokat tartalmazza, a Parentum nimius amor sui ipsius ultor című darabot megváltoztatott szöveggel megtaláljuk/

0 Az 1752-től 1779-ig egy kötetbe gyűjtött drámák közül Szabó J. Dániel közread két közjátékot/'

1 Szombathy pedig valamennyiről igyekszik kimutatni, hogy a darabok forrásai jezsuita drámák voltak/

12 A Comedia Generális keletkezésétől kezdve tehát egészen 1779-ig, a második kantai gyűjteményben levő Sanctus Paulinus episcopus''

3 című dráma keletkezéséig a folyamatos dráma játszás kimutatható. Mint fentebb már említettük a 12 iskolai színjátékot tartalmazó kolligátumban 4 többé-kevésbé jó, rossz komédia található. Az első komédia a Placetne juvenes . . . Vl kezdetű darab II. declamatioja. A declamatioban az intrikus Astrologus becsapja az éhező, a zsoldot már hosszú ideje nem kapó katonákat, a boldog új esztendőért áhítozó diákokat, a jobb kéregető helyért veszekedő koldusokat, vagy a rossz időjárásra és a rossz termésre panaszkodó parasztokat. Hússal, vérrel telített alakok jelennek meg a darabban. Itt van az intrikus, a tudományát fitogtató, de valójában semmit sem tudó asztrológus, a katona, akinek szabad lopni, rabolni, aludni, falni, harácsolni, inni, s ha elfogyott a bora, sört is ihat (rapere, furari, dormire, comedere, haurire . . . si vina desunt, bibére cervisiam). Megjelennek az uraikat ócsároló, és a rossz termést sirató parasztok, akik a bizonytalan terméslehetőségek helyett inkább vágyakoznak a biztos zsákmányt nyújtó