A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári munkások művelődési törekvései a századfordulón

286 ZÁDOR TIBOR csupán dalórák megtartására szorítkozik az egylet tevékenysége, hanem arra is, hogy tagjai „ a rendelkezésre álló és folytonosan kibővítendő könyvtár segítségével ismereteiket bővítsék, a felolvasások és hasznos eszmecserék által a munkások ismereteit gyarapítsák és szellemüket a helyes irányba fejlesszék."

18 Itt az utolsó mondatra kell felfigyelnünk: „ . . . és szellemüket helyes irányba fejlesszék". Diósgyőrvasgyárban más, a miskolciaktól eltérő irányban fejlődött a munkások körében kifejtett népművelő tevékenység. A diósgyőri vasgyár állami alapítású vállalat volt és az uralkodó osztály helyi képviselői sokkal jobban ügyeltek munkásaik politikai beállítottságára, mint a miskolci kisebb vállalatok magánkapitalistái. A Diósgyőri Jószerencse Dalkör a munkások politikai nevelése terén nem végezhetett olyan eredményes munkát, mint a Miskolci Munkás Egyesület, mert működését az elnöki tisztségre megválasztott vasgyári főtisztviselő, valamint az elnökség és választmány több tisztviselő tagja mindenkor ellenőrizte. A politikai célok megvalósításáért nem lehetett olyan módszerekkel harcolni mint a Miskolci Munkás önképző Egyletben, aminek az volt a legfőbb oka, hogy a vasgyári munkarend 5. §-a értelmében „a munkából azonnal elbocsátandó az, aki a mű (gyárüzem) érdekeit érintő gyűlésre, tanácskozásokra a munkásokhoz akár szóban akár írásban felhívást intéz."

Vi Ez volt a hatalom birtokosainak kezében a legerősebb fegyver, hogy a munkások politikai felvilágosítását meggátolják. A munkások mégis érdeklődtek a Miskolcon megtartott politikai jellegű gyűlések és előadások iránt. Azonban az egyesület 1948. decemberében bekövetkezett megszűnéséig a munkások kulturális nevelése, valamint a művészetek: ének, zene, színjátszás megszerettetése és művelése terén több mint félszáz éven át igen eredményes munkát fejtett ki. 1897—98-ban a Bánffy-kormány a szocialista mozgalommal egyszersmindenkorra le akart számolni. Mivel az erőszakkal nem sokra mentek, azért a munkásokat más módon akarták távol tartani a pártgyűlésektől. Az „Ipari munkások képzésére szervezett országos bizottság" helyi bizottságot hozott létre Diósgyőrvasgyárban. Az első előadást 1898. november 13-án, vasárnap délután tartották meg. Ettől kezdve — egy év kivételével — 16 éven át, az első világháború kitöréséig a téli évadban havonta megtartották ezeket az ismeretterjesztő előadásokat. A tanítók az előadásokat jól szervezték meg. A felolvasások rövid idő alatt „valóban irodalmi délutánok" színvonalára emelkedtek s igen látogatottak voltak. A szórakozás öröme, a tudásszomj kielégítése után vágyva, minden alkalommal 2000—3000-en gyűltek össze a munkásétteremben, (a volt filmszínházban); ez a szám a századfordulón a telep lakosságának a felét, 1910-ben pedig egyharmadát jelentette. Az ismeretterjesztő előadásokat kezdettől fogva műsor keretébe illesztették be. A műsor eleinte 6—8, később 12—15 számból állt, időtartama 2—3 óra volt. A szavalók sokszor vasgyári ipari tanulók, akik közül később többen a vasgyári munkásmozgalomban is szerepet játszottak. A szavalatok száma gyorsan csökken, helyükbe monológok, kuplék, ének- és hang-