A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári munkások művelődési törekvései a századfordulón

DIÓSGYÖRVASGYÁRI MUNKÁSOK MŰVELŐDÉSI TÖREKVÉSEI 287 szerszólók, vidám jelenetek, villámtréfák kerülnek. Esetenként a munkás és tisztviselő dalárdát is felkérték a szereplésre, amelyek 1908-tól már az ország legjobb dalárdái közé tartoztak. 1905-től minden műsor végén egyfelvonásos színművet adtak elő, amelynek kedvéért még a nagyszülők is szívesen meghallgatták az előadásokat. Az érdeklődés annyira megnövekedett, hogy eleinte a 12, később a 15 évesnél fiatalabbakat még szüleik kíséretében sem engedték be az előadásokra. A színjátszás igen magas fokot ért el. Az ismeretterjesztő előadások műsorán jóformán csak a második garnitúra szerepelt, mert a legjobbak részben a Jószerencsébe, részben a Tisztviselő Dalkörbe tartoztak s azok rendezvényein léptek fel. Az előadások tárgya a pedagógia, történelem, magyar irodalom, földrajz, egészségügy és a természettudományok körébe tartozott. Csakis semleges tárgyú előadásokat tartottak, amelyekben megkísérelték elterelni a munkások figyelmét a politikai problémákról. Ez a törekvés csak részben járt sikerrel, mert a vasgyári munkások közül a századforduló utáni évektől (1904) egyre többen hallgatják meg a miskolci Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek felvilágosító előadásait. Kezdettől igen vonzóvá és értékessé tették az előadásokat azáltal, hogy zenei ismeretterjesztéssel kapcsolták össsze, amennyiben a műsorban minden második számot a zenekar nyújtotta. így állandó alkalmat szolgáltattak a munkásközönség zenei igényeinek kielégítésére, majd fejlesztésére. A zenekar 1906-ban már az ország legjobb szimfonikus zenekarai közé tartozott és hivatása magaslatán állt. A zenei hangversenyek jelentőségét akkor értékelhetjük igazán, ha tudjuk, hogy más helyeken, Budapestet is beleértve a munkásosztály tagjai sehol sem részesültek nagyzenekari hangversenyek élvezetében. Budapesten a Fővárosi Vigadó nagytermében csak 6 év múlva, 1904. december 11-én tartották meg az első népszerű filharmóniai hangversenyt, amelynek közönsége fele részben a tanuló ifjúság, fele részben pedig a szervezett munkásság köréből került ki. A hangverseny közönségének nagy része — írta a Népszava — először hallott ilyen magas színvonalú előadást, mert „nálunk a munkásság szinte légmentesen el volt zárva mindentől, ami neki igazi művészetet nyújthatott volna."

20 A vasárnapi hangversenyek jelentősége még inkább növekedett azáltal, hogy a budapesti népszerű hangversenyek a negyedik előadás után abba maradtak, viszont a diósgyőrieket az első világháború kitöréséig rendszeresen megtartották. A szervezett ismeretterjesztő ingyenes előadások mellett a két vasgyári dalkör belépődíjas „önképzőköri estéket" rendezett, amelyeken énekzenekari és magánszámokat adtak elő; igen színvonalasak voltak ezek az esték, amelyekre időnként fővárosi művészeket is lehozattak. Nagy kedvvel és rátermettséggel foglalkoztak a színjátszással is. Ezek az együttesek már 3—5 felvonásos színdarabokat, népszínműveket, operetteket tűztek műsorukra. Az első világháború előtti színjátszás csúcsteljesítménye Maillart: A remete csengettyűje című háromfelvonásos, regényes operájának előadása volt.