A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A diósgyőrvasgyári munkások művelődési törekvései a századfordulón

DlOSGYORVASGYÁRI MUNKÁSOK MŰVELŐDÉSI TÖREKVÉSEI 285 zott a kormánynál, hogy a jövőben ilyen egyletek megalakulását ne engedélyezze. A miskolci kisiparosok — mint kizsákmányolók — a kormány politikáját helyeselték s körükben csak akkor találkozunk rendszerellenes megnyilvánulásokkal, amikor a századforduló idején a gyáripar versenye, de főleg a jelentkező ipari pangás miatt már nem tudják maguk és családjuk gazdasági fenntartását biztosítani. Az elmaradó kereseti lehetőség önállóságukat megszünteti s arra készteti sokukat, hogy a gyárakban vállaljanak munkát. Azonban ez a folyamat sem gyors és tartalék tőkéjükből még egy ideig fenn tudják tartani magukat. A régi szemlélet még hat, amikor 1893. március 12-én megalakult a miskolci „Iparos Ifjúsági önképző, olvasó és közművelődési egylet." Az egylet célja: a hasznos társalkodás előmozdítása, az erkölcsnemesítés, a szakértelem fejlesztése, a munkásságra és a szorgalomra ösztönzés — szóval az iparos ifjúság művelődésének előmozdítása. Az alapszabály a következőket is magában foglalta: „Az egyletnek politikai célja nem lévén, az egyleti helyiségek semmiféle politikai mozgalmak vagy tüntetések céljaira át nem engedhetők."

10 Tehát a politizálást meg akarják akadályozni, ezért néptelenednek el az olvasótermek s mennek át a fiatalok a szocialista tanokat ismertető Általános Munkás önképző Egyletbe. Pedig társalgásra alkalmas helyiségek állnak rendelkezésre: van könyvtár, szaklapok, folyóiratok és hírlapok; időnként felolvasásokat és vitaesteket rendez az egylet, a gyakorlati kérdések megoldására pályadíjakat tűz ki, sőt időnként munkakiállításokat is rendeznek. A múlt század 90-es éveiben egyre élesebbé vált az osztályharc az uralkodó és a dolgozó osztályok között. A kormány az agrárszocialista mozgalmakat vérbe fojtotta. Az 1895-ben uralomra került Bánffy-kormány a legbrutálisabb eszközökkel akarta a munkás és paraszt mozgalmakat letörni. Ezért következett be a munkás egyesületek feloszlatása is. A Miskolci Általános Munkás önképző Egylet csak 1901-ben alakult meg újra. Ennek az alapszabályai már megvannak. Az egylet célja: „Alkalmat szolgáltatni a tagoknak, hogy hasznos és népies tudományos modorban tartott előadásokhoz, valamint szórakoztató olvasmányokhoz jussanak s a művelt társaséleti élvezeteket megszerezhessék, s ezek által művelődésüket és szellemi haladásukat előremozdithassák, valamint anyagi érdekeiket megvédhessék." Ekkor ugyanis még nem kezdődött meg Miskolcon a szakszervezetek megalakulása. Célját az egylet a következő módon szándékozott elérni: ,,a) hasznos és népies közlönyök, folyóiratok, könyvek beszerzése, továbbá ilyen munkáknak az egylet könyvtárából a tagok részére való kikölcsönzés által; b) általános tudományos előadások és felolvasások által, c) elemi-, nyelvi-, dal- és egyéb hasznos oktatások által, valamint estélyek és ünnepélyek által."" Az elemi oktatás alatt analfabéta tanfolyamot értettek. Az 1893-ban megalakult Miskolci Munkás önképző Egyletnek a munkások körében kifejtett baloldali tevékenysége hatással volt a diósgyőri Jószerencse működésére is. Ugyanis az 1897. szeptember 30-i alapszabály szerint már nem