A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)
ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig
A DIÓSGYÖRVASGYÁRI ZENEKAR TÖRTÉNETE 271 Kétségtelen, hogy működése alatt a vasgyári zenekar ismét az ország legjobb zenekarai közé küzdötte fel magát és alatta élte harmadik virágzását. Forrai legnagyobb érdemének azt kell tartanunk, hogy sok ellenállás leküzdése árán a magyar zene világhírűvé vált mestereinek: Bartóknak és Kodálynak a műveit igyekezett a vasgyári közönséggel megismertetni és megszerettetni, ami új irányú tevékenység, úttörő munka volt. Munkássága Vasgyár zenei életében egyébként is jelentős, mert zenekari karnagyi állása mellett 1940. őszén átvette a Palestrina Énekkar vezetését, amelyet megszűnéséig, 1948-ig irányított; 1942-ben átvette még a Jószerencse Dalkör énekkarának vezetését is. Diósgyőrvasgyár társadalmi és zenei életében is egy új korszaknak kellett beköszöntenie, hogy a zenei életnek egy újabb és eddigi történetének leghatalmasabb irányú virágzása bekövetkezzék. Összefoglalás A közel hat esztendős háborús állapot után igen hamar magára talált a zenekar és ismét azon a szinten tudta működését folytatni, amelyen az első világháború kitörése megakasztotta. Az 50 éves Senger még újra fel tudta virágoztatni az együttes játékerejét és szerepléseikkel igen nagy sikereket értek el. A 25 éves zenekar a háború után megifjodott, sok öreg vagy eltávozott zenész helyét a fiatalok foglalták el, akik rövid idő alatt elérték az öregek tudását és a szükséges rutint is elsajátították. Nagy kár volt, hogy a háború alatt rendszeresített vasárnap délutáni ismeretterjesztő előadások megszűntek, mert ezáltal megszűnt az a lehetőség, hogy a zenekar a vasgyári dolgozókra és azok családtagjaira állandó, folyamatos hatást tudjon gyakorolni. A rendszeres hangversenyek tartásának ez a formája megszűnt és helyébe hasonló értékű lehetőség nem adódott. Az a néhány hangverseny, amit a 40-es évekig tartottak, nem volt elegendő arra, hogy a munkások zenei műveltségét jelentős mértékben tovább fejlessze. A különféle egyesületek, különösképpen az egyházak nőegyletei egyremásra rendeztek összejöveteleket, azonban ezek zenei értékelés szempontjából nem jelentettek fejlődést, mert a zenekar tevékenysége főleg zenés operettek kísérésére szorítkozott. A közönség zenei ízlésének fejlesztése szempontjából az sem játszott szerepet, hogy mint szalonzenekar hetenként kétszer a vasgyári filmszínház műsorához aláfestő zenét adott, amely a hangosfilmeknek a 30-as években bekövetkezett elterjedéséig megmaradt. A fejlődés jeleit más vonatkozásban mégis világosan felismerhetjük. A munkásszülők körében egyre rohamosabban és mind nagyobb mértékben jelentkezik az az igény, hogy gyermekeiket zenére tanítassák. Meglepő az, hogy éppen a tanonciskolás fiatalok járnak elő jó példával, hogy ifjúsági zenekart szervezzenek, amely megfelelő játékerőt képező fúvós, majd szimfonikus zenekarrá fejlődött, és sok kellemes percet szerzett az ipari tanulók egyesülete tagjainak és a szülőknek.
