A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig

270 ZÁDOR TIBOR a zenészek részéről. A karnagy a tökéletes művészi teljesítmény érdekében a műkedvelő zenészekkel szemben egyre magasabb követelményekkel lépett fel, aminek során olyan megjegyzéseket tett, amelyekkel a zenekar tagjait önérzetükben támadta meg; viszont egyes zenekari tagok tudásával, illetőleg szorgalmával szemben volt is kívánni való, mert többen akadtak olyanok, akiknek képessége már nem volt tovább fejleszthető, vagy nemigen akartak gyakorolni, tovább fejlődni és főleg ezeket a zenészeket érintették a karnagy megjegyzései. Á megjegyzések egyre gyakoribb súrlódásokra, sőt ellentétekre vezettek, amik 1943. ősz elején kirobbantak s azt eredményezték, hogy a zenekar 39 tagja közül 24 kilépett a zenekarból. Ez a magatartás abban az időben, amikor a gyárat már katonai igazgatás alá helyezték, nem csupán bátor, de veszélyes kiállásnak minősült, mert a kiváltak nagy része munkás volt és a nemrég lezajlott nagy béke tüntetés — 1943. szeptember 9-én, amikor 2000 munkás a háborúból való kilépést követelte — miatt gyanússá vált. A gyári szolgálatban az illetékes főnökök részéről „nyomások" történtek, hogy a zenészeket a visszalépésre rábírják. Ezek az eljárások nem bizonyultak célravezetőnek, mert a kilépett tagok a zenekar vezetőségének bejelentették, hogy kilépésüket kizárólag a karmester megjegyzései okozták.

92 A gyárvezetőségnek döntenie kellett, hogy a nagyszerű teljesítményekre képes együttest akarja-e megtartani, vagy a karmester személyéhez ragaszkodik-e ? A gyár igazgatósága által elrendelt vizsgálat nem volt eléggé diplomatikus és a zenekar, valamint a karmester között támadt feszültséget nem tudta feloldani. A döntés a karmester javára történt és ugyanakkor a zenekari tagok nagyobbik felének a kiválását is maga után vonta. * A gyári vezetők ígéreteikkel és hatalmi súlyuk latba vetésével igyekeztek megmenteni a zenekart, ami azonban a hosszú zenekari gyakorlattal és tudással rendelkező tagok távozása miatt nem vezetett eredményre, bár a későbbi időben néhányan újból vállalták a játékot. A zenekar vezetősége a hiányról úgy gondoskodott, hogy részben perecesi zenekari, részben szabad zenészeket alkalmazott, akikkel a zenekar további működését sikerült ugyan biztosítani, azonban az együttes 1943. őszétől komoly szereplést és eredményt már nem tudott felmutatni. Forrai István az előző karnagy hosszú betegeskedése alatt kissé elkényelmeskedett zenekart erős kézzel igyekezett összefogni. A főiskoláról nemrégen kikerült karnagy aprólékoskodó, alapos javító próbákkal elérte, hogy a zenekar tisztán játszott és ismét művészi magaslaton tudta megszólaltatni a zeneirodalom klasszikusainak remekműveit. Arra törekedett, hogy a zenekari hangversenyeket újból szabályos hangversenykeretek között tartsák meg s ne a sörkert produkcióivá váljanak, mint előzőleg; bár ez a szükséglet is fennállott és ilyen alkalmakkor tényleg szórakoztató zenét igyekezett a zenekar nyújtani.