A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig

A DIÖSGYÖRVASGYÁRI ZENEKAR TÖRTÉNETE 267 tel és átérzéssel. Mind a zenekarnak, mind a karnagynak megérdemelt ünneplésben volt része. A bíráló bizottság tagjai a zenekar teljesítményét egyöntetűen elsőrangúnak minősítették. Bár a zenekar az öt részvevő közül a negyedik helyezést érte el, a miniszter a bíráló bizottság előterjesztésére a művészi elismerésen kívül még külön 1000 pengő jutalomban részesítette a zenekart.

88 Az akkori viszonyok között egy munkászenekart előkelőbb helyezés nem is illethetett meg. El kell ismernünk, hogy a szegedi együttes a már évek óta megtartott szabadtéri és operaelőadások révén kiváló tudású zenekarrá fejlődött, a visszacsatolt területen működő újvidéki zenekart jó játékán kívül már politikai szempontból is figyelembe kellett venni. Mindenesetre a zenekar kiváló teljesítményének országszerte híre futott. Ezt a versenyműsort 1943. március 3-án a vasgyári Kultúrházban igen nagy, leginkább munkásközönség előtt megismételték. A helyi sajtó hosszú cikkben foglalkozott a zenekar mindkét hangversenyével. Vucskics Jenő, a miskolci rk. gimnázium igazgatója a Magyar Jövőben megjelent kritikájában nemcsak a zenekar kitűnő teljesítményét méltatta, hanem felismerte a zenekar hatalmas nevelő munkáját is, amelyet: ,, . . . néhány lelkes vezető és szépszámú fáradhatatlan buzgalmú és törhetetlen akaratú zenekari tag végez a művészet szolgálatában.^ Amikor a zenekar a művészetet szolgálta, ugyanakkor a munkásság körében jelentős nevelő munkát végzett kulturális téren, mert azoknak a zeneköltőknek, akik az óriási emberközösségnek írtak, klasszikussá vált műveit megismertette a munkásokkal s ezáltal zenei műveltségüket fejlesztette. Vucskics ebben az időben szokatlanul hangzó elismeréssel ír a munkászenészek játékáról. „Meddő vita volna, vajon a vasgyári zenekar kedves munkástestvérei bécsi filharmonikusok-e vagy sem. Persze, hogy nem azok. Ezek igenis magyar munkásemberek, akik minden kaszt-gőggel megbélelt ún. szakmuzsikust megszégyenítő akarattal és szent igyekezettel megostromolták a Zenebirodalom fellegvárát, hogy maguk és testvéreik számára megnyissák és kiárasszák e fellegvár ormán eddig zárva volt kincseket. Hogy zenélésük technikája, a zenekar nyelvének simasága és kicsiszoltsága nem azonos a bécsi filharmonikusokéval, ez természetes. De aki csak pianókat, fortékat, crescendókat és decrescendókat hallgat, az előtt nem a lélek, hanem a stílus és előadás formái lobognak, az előtt elsikkad a mű veleje: a lélek."

90 A kritikus nagy horderejűnek tartja Kodály: Marosszéki táncok c. művének megszólaltatását. ,,A zenekar itt különösen megmutatja, hogy minden nehézség legyőzésével elérkezett oda, hogy a szólamok az egészen új hangszínek világában is értik egymás nyelvét. Ez a lényeg." Liszt: Les Preludes-ének pompás előadásával a zenekar megmutatta, hogy ennek a műnek rejtett, magyar gyökerű értékei közel vannak legbensőségesebb élményeinkhez.