A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig

266 ZÁDOR TIBOR A zenekar bravúrosan legyőzte a Varázsfuvola nyitányának minden nehézségét; a mozarti csipkefinomságot, drámai erőt és a csodálatos örökifjúságot egyaránt éreztette. Igen szép kidolgozásban adta elő a Csarba Gyula, if j. Juza Ferenc, Szúró vszky János és Krasznai Lajos a d-moll vonósnégyest. Játékuk nagy ígéret és minden dicséretet megérdemelt. A kis éji zené-ben megint a zenekar adott ízelítőt abból, hogy Mozartot megérti és éli. A szünet utáni első szám, Hubay XII. csárda jelene te módot adott arra, hogy a közönség Vancsó Dezső szívből jövő szóló játékát élvezze és egyben megtapasztalja a zenekar kísérő, festő és összefoglaló tudását is. A vidéki zenekarok országos versenye Az elért kiváló eredmények önbizalmat adtak arra, hogy a zenekar részt vett a vallás- és közoktatásügyi miniszter által a vidéki zenekarok részére kiírt országos versenyen. Öt vidéki zenekar nevezett be a versenyre: a szegedi, az újvidéki, a tatabányai, a pesterzsébeti és a diósgyőri. A versenyt úgy szervezték, hogy a bíráló bizottság tagjai utaztak el a zenekarokhoz és ottani környezetükben értékelték teljesítményüket. A bíráló bizottság tagjai: Rajter Lajos, a rádió karmestere és a Zeneművészeti Főiskola tanára, Rékai Nándor, az Operaház tagja. Vaszy Viktor, a kolozsvári Opera igazgatója és Ybl Ervin, kultuszminiszteri osztálytanácsos voltak. A zenekar hangversenyét 1943. február 22-én a vasgyári vendéglő nagytermében tartották meg. Forrai István karnagy lendületes vezénylése alatt felcsendült a műsor első száma, Mozart: Esz-dúr szimfóniája. A meghívott közönség feszült figyelemmel várta a ritka zenei élményt, amelyre a zenekar már hónapok óta készült. A kottaállványok előtt harminckét zenész foglalt helyet, felhangzottak az első akkordok és . . . ,, . . . Nem érzi az ember játékukból — írta a Felső-magyarországi Reggeli Hírlap — hogy nem hivatásos zenészek, nem érzi a vonóvezetésükből, hogy reggel hat órától este hat óráig a honvédelem szolgálatában a reszelőt vagy kalapácsot emelik, vagy az ágyú csövének kifúrásakor az esztergapad kését irányítják, hanem azt érzi, hogy átszellemült lélekkel elmélyednek a dallamos szimfónia előadásában és valami felemelően értékes kincset mutatnak a hallgatóságnak . . ."

87 Már az első szám nagy sikert ért el, még Rajter Lajos is tapsolt. A második szám Beethoven V., más néven sorsszimfóniája volt, amelyet kötött darabként írtak elő a versenykiírásban. A zenekar játékára legjellemzőbb Vaszy Viktor kijelentése: ,,E1 sem képzeltem volna, hogy a sorsszimfóniát vidéken szépen hallhassa az ember". Szünet után Kodály: Marosszéki táncait és Liszt: Les Preludes-jét játszották az előző két számhoz hasonló kidolgozásban, tökéletes művészet-