A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig

256 ZÁDOR TIBOR A tanfolyam hallgatói közül többen kisebb zenekarok élére kerültek, a zöme azonban a vasgyári zenekar hasznos tagja lett. Szép számban kerültek át a perecesi bányász zenekarhoz is. A zenetanfolyam eredménye sok szülőt arra az elhatározásra késztetett, hogy gyermekét zenére taníttassa. Azonban a zenetanfolyam, bár évről évre megnyílt, csak mérsékelt számban vett fel növendékeket. Ezért mind Senger, mind a zenekari tagok javarésze magántanítással kezdett foglalkozni. Már a világháború előtt megkezdődött az ilyen oktatás, azonban akkor még nemigen foglalkoztak vele. Most egyre több zenész kezdett oktatni, mert sok jelentkező volt. Egyik legmunkabíróbb oktató Wessely Ferenc hegedűs volt, akinek 1920-tól 1935-ig nagy számban voltak tanítványai. Áldozatos munkájával sok jó zenészt nevelt. A munkás és munkásszármazású fiatalok nagy kedvvel láttak a zene tanulásához és többen közülük a legmagasabb zenei képzettséget is megszerezték. Ezek szülei képesek voltak — bár igen nagy áldozatok árán — a továbbtanuláshoz szükséges anyagiakat előteremteni. Viszont akadtak olyan fiatalok, akik — még ha tehetségük révén a jövőt illetően a legszebb reményeket táplálták magukban — szegénységük miatt képtelenek voltak feltörni. Erre egyik legjellemzőbb példa Várszegi (Wurfel) Kálmán pályafutása. Apja vasgyári munkás volt, aki korán elhunyt. A nyomorgó özvegynek öt gyermek eltartásáról kellett gondoskodnia. A törékeny testalkatú fiú nagy kedvet érzett a hegedülés iránt is bámulatosan fejlődött. Magántanítója már nem is tudott neki megfelelő irányítást adni s valahogy mégis beiratkozott a miskolci zeneiskolába, ahol Rákos Arnold lett a tanára. Rohamosan 11. kép. Wessely Ferenc zenész tanítványaival 1923-ban