A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig

242 ZÁDOR TIBOR összefoglalás A magyar munkásosztály zenei művelődéstörténete szempontjából igen jelentős esemény az, hogy Diósgyőrvasgyárban az üzemi munkásokból és ipari tanulókból már 1892-ben fúvószenekar alakult, amelyet a vasgyár 1893-ban saját kötelékébe beszervezett. A diósgyőri munkások művelődés iránti érdeklődése azt eredményezte, hogy Diósgyőrött elsőként létrejött hazánk egyik munkásművelődési tényezője: a Diósgyőr-Vasgyári Zenekar. Jelentősége annál nagyobb, mivel 1895-ben már vonószenekarrá fejlődött és ezáltal a Filharmóniai Társulat kivételével megelőzte a kapitalista társadalmi fejlődés során kialakult zenekarokat. Fejlődésének útja sajátos, mert sokáig önmagára van utalva, szellemi irányítást sehonnan sem kap, mégis rövid idő alatt hangversenyképes együttessé fejlődik. Az 1898. novemberétől az első világháború kitöréséig tartó ún. vasárnapi előadásokon, hangversenyeken és egyesületi rendezvényeken való folyamatos szerepléseivel állandó hatást gyakorolt a vasgyári munkások zene iránti érdeklődésének kifejlődésére, zenei műveltségének megteremtésére, majd zenei ízlésének csiszolására. Ez a hatás nem kisszámú embert érintett, hanem kezdettől fogva ezreket, a századforduló utáni első évtized végén a telep 10 000 főnyi lakosságát és nagyrészt a környező települések: Miskolc, Diósgyőr, Pereces és Hámor lakosait is, tehát a múlt század vége felé kialakuló munkásosztály jelentős részét, amennyiben munkáslétszám tekintetében 1890-től Diósgyőr az ország első gyára. Bár kezdetben csak tánc és szórakoztató zeneműveket játszottak, a későbbi időkben már igényesebb nyitányok és operarészletek szerepelnek műsorukon s ezeken keresztül a munkástömegeket zenei igényességre nevelik. Ebből a szemszögből tekintve szerepét a vasgyári zenekar tevékenységét kezdeményezőnek, helyesebben nagy jelentőségűnek kell minősítenünk, mert az üzemi munkások részére tartott hangverseny terén a vasgyári zenekar évekkel megelőzte Budapestet és az ország minden más munkástelepülését. A munkások a zene iránti szeretetüknek és megbecsülésüknek fényes bizonyítékát adták, amikor keresetüknek félszázalékát a zenealap megteremtésére felajánlották. Ezáltal lehetővé vált egy kiváló képességű és játékerejű zenekar megszervezése. Ennek a feladatnak elvégzése Havasi József (1895—1911) karmester nevéhez fűződik, aki a századforduló utáni években már 32 főre fejlesztette a zenekart. Ez a szám a XX. század elején működő zenekarhoz viszonyítva nagyszerű eredménynek mondható. A 70 éves zenekar történetében a megalapozás dicsősége Havasi Józsefet illeti, aki 15 éven át tartó munkásságával megteremtette a szimfonikus zenekart, amely már a legigényesebb zeneművek előadására alkalmas volt, amiről 1911-ben Mascagni: Parasztbecsület c. operájának előadásával tett bizonyságot. A munkászenekar szerepléseinek híre túljutott Diósgyőr határain s a Miskolcon, Kassán, Debrecenben és Budapesten megtartott hangversenyei után létezése és eredményessége országszerte elismertté vált.