A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 10. (1971)

ZÁDOR Tibor: A Diósgyőrvasgyári Zenekar története és szerepe a diósgyőri munkások zenei műveltségének kialakításában a felszabadulásig

A DIÓSGYÖRVASGYARI ZENEKAR TÖRTÉNETE 243 Ennek a munkának, valamint a zenekar első virágzásának dicsősége (1911—1914) Senger Gusztáv nevéhez fűződik, akit annak idején a vidék legjobb színházi karmesterének tartottak. Senger hatalmas szaktudásával rövid idő alatt az ország egyik legjobb zenekarává fejlesztette ki a zene­kart, amely első virágzásának tetőpontját 1914. március 7-én Maillart: A remete csengettyűje című háromfel vonásos operájának előadásával érte el. Az operaelőadásokon kívül 1895-től az első világháború kitöréséig a zenekar számtalan daljáték, színmű és operett zenekari kíséretét látta el s ezáltal nagyban hozzájárult a diósgyőrvasgyári munkásszínjátszás kifej­lődéséhez és sikereihez. A zenekarnak a munkások zenei művelődésére való hatását az bizo­nyítja legjobban, hogy a munkások gyermekei és a fiatal munkások az első időktől kezdve nekikezdtek a zenei tudás elsajátításának fárasztó, de sok örömet és nemes élvezetet jelentő munkájához. A vasgyári zenekar első magját az itteni fiatalok képezték, és — amikor jobb zenészeket hoztak Diósgyőrbe — addig tanultak, amíg tudásuk meg nem felelt a követelmé­nyeknek. A századforduló utáni években számuk annyira megnőtt, hogy Klíma Mihály egy zeneiskolára való tanulót tudott összehozni s ezzel a szervezett tanulással akarták a zenekar utánpótlását biztosítani. A zenekarban nem szereplő zenészek száma Vasgyárban annyira meg­szaporodik, hogy a miskolciakkal együtt 1911-ben létrehozzák a Miskolc— Diósgyőr-Vasgyári Kamara-Zene Egyesületet. A Puky Lászlóból, Gobbi Je­nőből, Bencze Rezsőből és Senger Gusztávból álló vasgyári vonósnégyes a budapesti sajtó megállapítása szerint 1913-ban a vidék legjobb vonós­négyese, amelyik szintén hozzájárult Diósgyőrvasgyár zenei jóhírének öregbítéséhez. A diósgyőri munkásoknak a zenei műveltség elsajátíása érdekében való fáradozása jó úton haladt, amikor kitört az első világháború és ezt a virágzó fejlődést nemcsak meggátolta, hanem nagy mértékben visszave­tette. A háború kitörése utáni időkben a zenekar a miskolci Nemzeti Szín­ház zenei szükségletét elégítette ki, a háború vége felé pedig a vasgyári filmszínház műsorához szolgáltatott kísérő zenét. AZ ÉLET ÚJRA MEGINDUL Vasgyár társadalmi élete csak a román megszállás megszűnése, 1919. november 17-e után kezdett ismét megállapodni. A zenei és művelődési tevékenység megindult. A zenekar megkezdte próbáit és támogatást nyúj­tott a Jószerencse és Tisztviselő Dalegylet, valamint a különböző nőegy­letek, sport és egyéb egyesületek rendezvényeihez. A zenekarnak ekkor 24—26 tagja volt, így a helyi igényeket már kellőképpen ki tudta elégíteni. A zenekar tagjai azonban még mindig nem állapodtak meg. A kisegítő hadi­munkás zenészek állandó lakóhelyükre, a nem magyar származásúak kellett. 16*

Next

/
Thumbnails
Contents